Hittel megérintette
2020. február 4. Évközi negyedik hét – kedd

Mk 5, 21-43
Amikor Jézus a bárkával ismét átért a túlsó partra, a tó partján nagy tömeg sereglett köré. Ekkor jött egy Jairus nevű férfi, a zsinagóga elöljárója, s mihelyt meglátta, lába elé borult, és igen kérte: "Halálán van a lányom. Gyere el, tedd rá kezedet, hogy meggyógyuljon és éljen." El is ment vele. Nagy tömeg kísérte, ott tolongtak körülötte. Volt ott egy asszony, aki már tizenkét éve vérfolyásban szenvedett, és sokat kiállt az orvosoktól, mindenét rájuk költötte, de semmi javulás nem mutatkozott, inkább romlott az állapota. Hallott Jézusról, azért átfurakodott a tömegen, és hátulról megérintette a ruháját. Így gondolkodott magában: "Ha csak a ruháját érintem is, meggyógyulok." Rögtön meg is szűnt a vérfolyása, érezte testében, hogy meggyógyult. Jézus nyomban észrevette, hogy erő ment ki belőle. A tömeghez fordult: "Ki érintette meg a ruhámat?" Tanítványai ezt válaszolták: "Látod, hogy tolong körülötted a tömeg, mégis kérdezed: Ki érintett meg?" De ő körülnézett, hogy lássa, ki volt az. Az asszony félve, remegve - mert hisz tudta, hogy mi történt vele - előlépett, leborult előtte, és őszintén bevallott mindent. Ő megnyugtatta: "Leányom, hited meggyógyított. Menj békével, és maradj egészséges!" Még beszélt, amikor a zsinagóga elöljárójának házából jöttek és közölték: "Meghalt a lányod. Minek fárasztanád tovább a Mestert?" A hír hallatára Jézus így bátorította a zsinagóga elöljáróját: "Ne félj, csak higgy!" Péteren, Jakabon és Jánoson, Jakab testvérén kívül senkinek nem engedte meg, hogy vele menjen. Amikor odaértek az elöljáró házához, nagy sírást-rívást, sok siratót, jajgatót találtak ott. Bement, s így szólt hozzájuk: "Mit lármáztok itt, mit sírtok? A kislány nem halt meg, csak alszik." Erre kinevették. Ő azonban mindenkit kiküldött, maga mellé vette a gyermek apját, anyját, s kísérőivel együtt bement abba a helyiségbe, ahol a kislány feküdt. Megfogta a kislány kezét, s így szólt hozzá: "Talita kum", ami annyit jelent: "Kislány, parancsolom, kelj föl!" A kislány fölkelt, és elkezdett járkálni. Tizenkét éves lehetett. A nagy csodálkozástól azt se tudták, hová legyenek. De ő szigorúan meghagyta nekik, hogy senki se tudjon a dologról, aztán még figyelmeztette őket, hogy azonnal adjanak a kislánynak enni.

Bevezető ima: Uram, kihez fordulhatnék először, ha nem hozzád? Ismét adtál egy új napot. Ez az ajándék arra szólít, hogy hozzád jöjjek először, és téged hallgassalak. Hitem azt mondja, hogy semmi sem lehet jobb annál, mint hogy a Te útmutatásodat kövessem. Remélem, hogy eljössz életembe és mások életébe is. Bárcsak jobb és teljesebb lenne szeretetem, olyan, mint a tiéd, Uram!

Kérés: Uram, add kegyelmedet, hogy jobban bízzak és higgyek a nehézségek közepette!

1. „Tizenkét éve vérfolyásban szenvedett”: Amikor a bajok túl sokáig tartanak vagy túl nagyok, az ember azt hiszi, hogy Isten nem gondol ránk. Már nem érdekli a nyomorúságunk. Minden jel arra mutat, hogy elfelejtett, már nem törődik velünk. De Isten csak látszólag van távol. Új körülményeket teremt számunkra, amelyek közepette teljesen új módon tapasztaljuk meg jelenlétét. A reményért vívott hosszas, kemény és állhatatos küzdelem Istennek lehetőséget ad arra, hogy szentségének még nagyszerűbb gyümölcseit készítse számunkra. A vérfolyásos asszonyban és a haldokló kislány apjában, Jairusban az érett, élő hit példáit láthatjuk, amely legyőzi a borúlátást, és túllép az elöljárók hideg számításain és felületes ítéletein. Ez Jézus első és legfontosabb csodája számukra.

2. „Erre kinevették. Ő azonban mindenkit kiküldött”. Az apához eljutnak a barátok lemondó szavai. Látták ugyan a vérfolyásos asszonyt ért csodát, ők mégis állítják: „lányod halott, értsd meg, hagyd abba”. Igaz, a realitás szerint feladhatnánk a reményt és az együttműködést Krisztussal. Kinevethetjük Krisztust, mikor titokzatos erejével az emberi határokat meghaladó módon cselekszik. Kísértést érzünk arra, hogy feladjuk Istenbe vetett reményünket, és megmaradjunk saját kereteink között. „Legyünk reálisak ­– mondhatjuk. Nem fog menni.” Ezek a szavak a gyenge hitre vallanak, szegényes, steril, korlátozott hitre, amely csak akkor működik, amikor ésszerűnek és egyszerűnek tűnnek a dolgok. És ahol nincsen hit, ott Krisztus sem tud segíteni.

3. „Ha csak a ruháját érintem is, meggyógyulok.” Sokan mondogatják, hogy közel vannak Krisztushoz, de Krisztus csak kevés emberről ismeri el, hogy közel van hozzá. Azon a napon sokan értek hozzá, sokan dicsérgették Őt, szolgálták is, de csak egy volt, aki megérintette és felkeltette figyelmét. Miért? Csak neki volt feltétel nélküli hite. Mi a titok? Hogyan tudjuk tényleg felkelteni a figyelmét, igazán a szívéhez szólni? Senki sincs olyan közel hozzá, mint aki bízik benne, aki alázatosan fordul hozzá, és életét tőle reméli. Az asszony feltétel nélküli hittel fogadta, bármi is történik, bármi is lesz Krisztus válasza. Akik szenvednek, és türelmesen tartják magukat hitben és imádságban, azok a Krisztussal való egység magasabb szintjét tapasztalják meg.

Beszélgetés Krisztussal: Uram, segíts, hogy szenvedéseim révén az irántad való bizalmam elmélyüljön, és közelebb kerüljek hozzád! Nyisd fel szívemet, hogy úgy keresselek téged, ahogyan Te akarod!
Nem azt kérem, hogy boldog legyek vagy szomorú,
Egészséges vagy beteg,
Gazdag vagy szegény,
Szabad vagy szolga,
Nem kérek jó vagy rosszat,
Mert a jó keserves, ha nem jössz vele,
A keserűség jó, ha eljössz vele.
Mert hogyan legyen a jó nélküled jó,
És a keserűség, ha veled jön, akkor bizony az a legjobb. 

Elhatározás: Ma felismerem Krisztus jelenlétét minden nehézség közepette.