Gyors válasz Jézus hívására

2020. január 26. Évközi harmadik vasárnap

Mt 4,12-23
Amikor Jézus meghallotta, hogy Jánost börtönbe vetették, visszavonult Galileába. Elhagyta Názáretet, és a tenger melletti Kafarnaumba költözött, Zebulun és Naftali vidékére. Így beteljesedett Izajás próféta szava: "Zebulun és Naftali földje, a tenger menti út a Jordánon túl, a pogányok Galileája, a nép, mely sötétségben ült, nagy világosságot látott. Világosság támadt azoknak, akik a halál országában és árnyékában ültek." Ettől fogva Jézus elkezdett tanítani. "Tartsatok bűnbánatot - hirdette -, mert közel van a mennyek országa!" Amikor Jézus a Galileai-tó mellett járt, látott két testvért, Simont, másik nevén Pétert és testvérét, Andrást. Halászok voltak, s épp hálót vetettek a tengerbe. Megszólította őket: "Gyertek, kövessetek, s én emberek halászává teszlek benneteket!" Azon nyomban otthagyták hálójukat és csatlakoztak hozzá. Útját folytatva megpillantott két másik testvért is, Zebedeus fiát, Jakabot és testvérét, Jánost. Épp hálójukat javítgatták a bárkában, apjukkal, Zebedeussal. Őket is hívta. Rögtön otthagyták a bárkát apjukkal egyetemben, és a nyomába szegődtek. Jézus bejárta egész Galileát, tanított a zsinagógákban, hirdette országa evangéliumát, s gyógyított minden betegséget és fogyatékosságot a nép közt.

Bevezető ima: Jézusom, micsoda gyönyörű nap volt ez tanítványaid életében! Mentél a parton és meghívtad őket. Bárcsak én is ugyanígy válaszolnék gyengéd hívásodra. Tudom, hogy sohasem vezetsz tévútra, hanem megvédsz és hazavezetsz a mennyországba. Itt vagyok, Uram, rendelkezz velem.

Kérés: Uram Jézus segíts, hogy hűségesen, tétovázás nélkül kövesselek téged!

1. Csak ment a parton. Úgy tűnik, mintha Krisztus csak véletlenül talált volna első tanítványaira. Csak ment és meglátta őket. A tágabb összefüggések azonban mást mutatnak. János börtönben volt, és Jézus tudta, hogy elérkezett az Ő ideje. A következő három év során küldetésének fontos része apostolainak tanítása és felkészítése. Az apostolokat az Isteni Gondviselés választotta ki az idők kezdetén, és most érkezett el meghívásuk ideje. Nem volt véletlen a találkozás. Jézus tudta, hogy kire van szüksége és mit vár majd tőlük. Mindnyájunkat ismer, és tudja, hogy mit vár tőlünk. Szeretete, figyelme személyre szóló, és fontos számára.

2. Csak hívta őket. Amikor később Jézus a gazdag ifjút szólítja meg (Mt 19,16-22), a beszélgetés hosszabb és megindítóbb, mint a rövid találkozások a mai olvasmányban. Itt Jézus négy embert szólít meg és kéri, hogy kövessék Őt. Egyszerűen, röviden. Küldetésük több részletéről majd később lesz szó. Most csak ennyi: „Kövess engem!” Nem tölthetjük egész életünket azzal, hogy várjuk, mikor szólít minket Isten nagy tettekre. És közben nem vesszük észre a mindennapi élet kis hívásait, hogy segítsük szeretettel családunkat, barátainkat, hogy legyünk türelmesek a gyerekeinkkel, hogy támogassuk szükséget szenvedő felebarátainkat. Ha adakozunk a kis dolgokban, akkor bőkezűek leszünk a nagyobb dolgokban is.

3. És mindent otthagytak. A tanítványok bátran válaszoltak. Azonnal, egészen, örömmel követték Jézust. Én hogyan fogadom Isten akaratát? Az Egyház törvényei, normái, feljebbvalóim, szüleim útmutatása nyomán ismerem meg Isten akaratát. Önzetlenül válaszolok, vagy előbb mérlegelek és alkudozom: „Mi hasznom van ebből?” Csak akkor nyerem el örök áldását, ha készségesen követem Őt.

Beszélgetés Krisztussal: Uram, jobban meg kellene értenem, hogy milyen az a személyes, közvetlen kapcsolat, amit tőlem kívánsz. Mit tegyek, hogy jobban kimutassam hálámat hívásod, kegyelmeid iránt? Segíts, hogy megtanuljam: nem mindegy, hogy hogyan válaszolok. Számodra nemcsak egy szám, egy statisztikai adat vagyok, hanem egy lélek, akiért életedet adtad.

Elhatározás: Ma úgy fogok viselkedni mindenkivel, ahogyan az Isten fogadott gyermekéhez illik. Nem leszek kicsinyes és önző, amikor kérésüket teljesítem.