Jézus kiválaszt engem
2020. január 24. évközi második hét – péntek
Szalézi Szent Ferenc püspök és egyháztanító

Mk. 3,13-19
Ezután fölment a hegyre, és magához hívta azokat, akiket akart. Azok hozzá mentek. Tizenkettőt rendelt, akiket apostoloknak nevezett, hogy vele legyenek, s hogy elküldje őket hirdetni az igét. Hatalmat adott nekik, hogy kiűzhessék az ördögöket. Ezt a tizenkettőt rendelte: Simont, akinek a Péter nevet adta, Jakabot, Zebedeus fiát, Jánost, Jakab testvérét, ezeket elnevezte Boanergesznek, vagyis a mennydörgés fiainak, Andrást, Fülöpöt, Bertalant, Mátét, Tamást, Jakabot, Alfeus fiát, Tádét, a kánai Simont és az iskarióti Júdást, aki később elárulta.

Bevezető ima: Uram, tudom, hogy arra hívtál engem, hogy a keresztségen keresztül osztozzam barátságodban. Bízom Egyházadban. Azért adtad ezt az intézményt, hogy segítségünkre legyen a megváltásban. Szeretlek Uram, mert Te előbb szerettél engem. Szeretlek Uram, mert arra hívsz, hogy barátod és apostolod legyek. Legyek bár bűnös ember tudom, hogy veled, Uram, nagy dolgokat vihetek végbe.

Kérés: Uram, kérlek, add meg számomra a kegyelmet, hogy halálom órájáig hűséges követőd lehessek!

1. Jézus mindazokat meghívta, akiket akart. Jézus úgy döntött, hogy szüksége van az emberek segítségére. Szüksége van ránk a világ evangelizálásában. Krisztus a maga nagyságában és erejében azt akarta, hogy az emberek segítsenek neki a megváltás művében. Az embereket be akarja vonni abba a munkába, hogy segítsenek másokkal megismertetni, megszerettetni, és szolgálni Őt. Jézus számít az ember szabad és felelős együttműködésére Isten terveinek megvalósításában. Annak ellenére, hogy az ember pusztán egy korlátozott lehetőségekkel bíró teremtmény, mégis elképesztő dolgokat képes véghezvinni, ha Istennel él és Istennek dolgozik.

2. Jézus a nevemen szólít. Jézus nem találomra választott ki az újraevangelizálás művében való munkára. Ő ismer engem jobban, mint én magamat, és arra hív, hogy vele legyek. Amikor nevemen szólít, szívem-lelkem legmélyét érinti. Leszáll lelkem legmélyére, és ott azonosul velem. Amikor nevemen szólít, azt szeretetből teszi: „Arra hív, hogy osztozzunk isteni életében” (Lumen Gentium 2.). Azért szólít a nevemen, mert tudja milyen nagyszerű az az ajándék, melyet meg akar osztani velem.

3. Jézus küldetést ad. „Elküldte őket, hogy tanítsanak, és kiűzzék a gonosz lelkeket” (Mk. 3: 14-15). Jézus nem pusztán arra hív, hogy a jelen életet élvezzem. Egy célra teremtett minket. Különleges hivatást adott, melyet csak én tudok teljesíteni. Helyettesíthetetlen vagyok, akiből több soha nem lesz még egy. A lehetőség, hogy Krisztus barátságában osztozhatok motiváló erő számomra, hogy tegyek valamit érte és vele. Krisztus szeretete meghív engem, és igent mond rám, hogy dolgozzam együtt az Úrral. Ki állhat ellen az együttműködésre szóló meghívásnak, amely ennyire nagyszerű; egy ajánlatnak, ami bár nagy kihívás, mégis ennyire kiteljesítő?

Beszélgetés Krisztussal: Uram, Te azt kéred tőlem, hogy lépjek veled barátságra. Nevemen szólítottál, hogy a barátod legyek. Meghívtál, hogy segítsek neked a világ újra evangelizálásában. Segíteni akarok neked, és ki akarom venni a részemet ebből a munkából. Kérlek, adj erőt, hogy közel maradhassak hozzád, és képes legyek együttműködni veled ebben a nagyszerű vállalkozásban.

Elhatározás: Ma a hitről fogok beszélgetni valakivel.