Emlékszem rá, hogy amikor húszévesen katona voltam, táviratban értesültem az unokaöcsém születéséről. Abban az időben még leginkább képeslapokon meg levelekben osztottuk meg örömeinket, bánatainkat a barátainkkal, rokonainkkal; esetleg táviratot küldtünk, ha nagyon fontos esemény történt, mint az említett esetben is. Tíz évvel később már elterjedtek voltak a mobiltelefonok, és egyre általánosabb lett az internet használata is. Így hamarabb és könnyebben eljutottak hozzánk barátaink fontos életeseményeinek hírei.

Ma már majdnem mindenkinek van facebook oldala, és ott szinte bármit közhírré tehet, amit akar. Így könnyen birtokába juthatunk olyan fontos információknak, hogy éppen mit és kivel vacsorázik az ismerősünk, vagy milyenre festette ki a körmét; és még fényképen is láthatjuk! Ha azonban kicsit komolyabbra fordítjuk a szót, a facebookos posztokból jól látható, hogy kinek mi a fontos: akinek a kertészkedés a hobbija, az rendszeresen megosztja a virágokról és gyümölcsökről készült képeket, aki fest, az a képeit; aki pedig autót vett, büszkén feszít az új szerzeménye mellett. Aki érettségizett vagy lediplomázott, arról a saját, vagy szülei mellett a nagymamák facebook oldalán is láthatunk képeket. Ugyanígy, az újszülötteket is láthatjuk a büszke felmenők karjaiban. Mindenki azt teszi ki, ami neki fontos, amire büszke, amiről szívesen beszél, vagy Pál szavaival: amivel dicsekszik.

Elgondolkodtam: ha az apostol ma élne, és aktívan facebookozna, vajon miket posztolna ki az oldalán? A fenti mondata és általában a levelei alapján is valószínűleg nem a vacsoráját vagy az autóját, hanem azt, ami betöltötte a gondolkodását, amiről minden alkalmasnak ítélt pillanatban szívesen beszélt: írna „Krisztus keresztjéről”, vagyis arról, amit a Megváltó tett érte, ami megváltoztatta az életét, és megváltoztathatja másokét is.

Miket posztolunk mi? Nincs baj az új autóval, a festményekkel, gyümölcsökkel, babákkal, érettségizett unokákkal; persze, hogy kitesszük őket, hiszen fontosak a számunkra. Azonban ha az is fontos, amit Krisztus tett értünk, akkor az is ki fog kerülni a nyilvánosság elé. Nem a napi négy-öt „igés képre” gondolok, meg a személytelen, másoktól kapott és továbbosztott bejegyzésekre; mert az ismerőseinknek idővel azok is unalmassá válnak, és nem is fogják őket megnézni, hanem arra, amit Krisztus velünk tett. Ami róla szól és rólunk, ami minket megváltoztatott. Ami vigasztal, bátorít, vagy éppen lelkesít és erőt ad a mindennapokban. Egy üzenet a Bibliából, egy jól megfogalmazott gondolat, amit aznap olvastunk, és valami miatt megérintett…

Mit fogunk kiposztolni a húsvét napjaiban, Jézus halálának és feltámadásának ünnepén? Pál vajon mit tenne fel a facebookjára?

Áldott napot!

bejegyezte: simon csaba – április 02, 2021