"Nem késlekedik az Úr az ígérettel, amint egyesek gondolják, hanem türelmes hozzátok, mert nem azt akarja, hogy némelyek elvesszenek, hanem azt, hogy mindenki megtérjen."
Halogatásra átlagon felül hajlamos ember vagyok, és ezt általában tudják rólam azok, akikkel dolgozom — így a Reggeli Dicséret szerkesztősége is. A mottóm: amit ma megtehetsz, de nem muszáj, azt tedd meg inkább holnap. Persze ezt nem büszkeségből mondom, hanem inkább mintegy vallomásként. Az évek során megpróbáltam változtatni rajta, de látva, hogy ebben sikertelen voltam, megtanultam élni a helyzettel, és valamelyest előnyt kovácsolni belőle. Persze ehhez szükségem volt — Istennek hála — a munkatársaim türelmére is.
A saját személyiségemből adódóan én is türelmesebb vagyok a halogatós emberekkel, mint általában véve tapasztalható. Ha határidőt kell szabni valamilyen projekt elvégzésére, mindig jóval korábbi időpontot adok meg, mint ami szükséges volna, mert tudom, ha az első időpontig nem végzik el, és csak néhány napos késéssel kapom meg, amire szükség lenne, még mindig időben vagyok.
Az, hogy nem csapok az asztalra a legelső határidő alkalmával, hanem várok még pár napot, az nem azt jelenti, hogy nem kell elvégezni a munkát. Nem is azt, hogy elfelejtettem, vagy én magam is késésben volnék. (Persze ez is könnyen megeshet.) Ez egyfajta együttérzés, egyfajta türelem. Lehetőséget adok a pótlásra.
Ilyen szempontból úgy viselkedem, mint Isten — bárcsak sokkal több mindenben hasonlíthatnék rá. Noha lehetősége lenne ma délutáni határidőt szabni, és lezárni a megtérés lehetőségének időkorlátját, de ő még türelmes veled és velem, velünk, kóros halogatókkal is. Tudja, hogy mindent az utolsó pillanatra hagyunk, és ha ma eljönne, még nem lennénk készen. Így hát amit mi késlekedésnek élünk meg ("Mikor jön már végre vissza Jézus?") az az ő végtelen kegyelmének megnyilvánulása: nem te vársz rá, ő vár rád.
Vannak dolgok, amiket nem szabad halogatni, és a megtérés pont ilyen. Amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra! Lehet, hogy holnap már nem lesz rá lehetőséged.
Áldott napot!
Kommentáld!