„Mert te vagy, Uram, reménységem, te vagy, Uram, bizodalmam ifjúkorom óta. Te voltál támaszom születésem óta, te hoztál ki anyám méhéből, téged dicsérlek szüntelen.”
Édesanyám egy jó néhány verset elmondott már életében. Én valahogy mindig az ének szavait választottam és szívesebben énekeltem, mint szavaltam. Egy vers azonban már kisgyermekkorom óta a szívemben van, talán azért, mert nagymamám közelében tanultam meg és egy láthatatlan fonal összeköt vele. Így szól:
Tóth Endre: Valaki véd!
Valaki véd mindig engem,
mióta csak megszülettem.
Köröttem jár láthatatlan,
újra más és más alakban.
Vigyázott rám ezer bajban,
pedig néha majd meghaltam.
Ha üldöztek, jól elrejtett,
s jelezte a csapdát, vermet.
Mikor álltam bírák előtt,
Ő adott szavamnak erőt.
Ha nehéz volt munkám, dolgom,
Ő segített ezer módon,
s nem engedte semmiképpen,
hogy gyalázat, szégyen érjen.
Valaki véd, szeret engem,
pedig talán nem érdemlem.
Nem tudom, hogy milyen helyzetben vagy és milyen gondok nyomják a lelked. Nem tudom, hogy mennyire erős a hited vagy milyen kapcsolatban állsz az Úrral. Egy valamit viszont tudok: Ő véd! Amikor még csak gondolat voltál, Ő már érezte szíved dobbanását. Születésed pillanatában boldogan tekintett le rád. Ha életedben nehézségek adódnak, Ő a támasz és a vígasz, akihez bátran fordulhatsz.
Soha ne feledd el, hogy valaki véd és szeret téged!
Áldott napot!
Szerző: Csomó Hajni - január 24, 2023
Kommentáld!