Milyen volt az az este? Minden úgy indult, mint máskor. A jóllakott nyáj már a karám ölelésében pihegett. Tábortűzünk melegében szokásos vacsoránkhoz készülődtünk, miközben a lenyugvó nap leple alól előbújó, egy új nap kezdetét jelző csillagokat lestük.
Egy új nap, egy új év. De vajon mit hoz a jövő? Erről beszélgettünk éppen, mikor az egyik csillag megmozdult és leszállt mellénk. Remegve és térdre esve figyeltük: Hiszen ez egy angyal! Sőt egy egész angyalsereg!
Égi szózat visszhangozott ekkor; Betlehemben most született meg a várva várt Messiás! A jel pedig, hogy egy bepólyált csecsemőt találtok a jászolban.
Izgatottan indultunk a városba. Hogyan fogjuk megtalálni a gyermeket? Vajon melyik ház lesz az? Á, biztos valamelyik előkelőségnél vagy valamelyik nagy írástudónál kell keresnünk. Sőt, lehet, hogy mikorra odaérünk, a nagy tömeg miatt már a közelébe sem fogunk férni.
De se nagy ház, se nagy tömeg. Egy egyszerű Názáreti házaspár, egy ugyanolyan újszülött, mint a többi. Ő lenne, aki az egész nép öröme lesz? Ezen gondolkozva, kissé meglepetten, de örömmel hirdettük, amit láttunk és hallottunk.
Vajon felfogták ezek a pásztorok, hogy mi történt velük? Tisztában voltak azzal, hogy ott jászolnál nem csupán egy csecsemővel, hanem szemtől szemben magával a világ Teremtőjével találkoztak? Nem hiszem.
S mi a helyzet velünk? Mennyire vagyunk tudatában annak, hogy amikor imádkozunk, amikor a Szentírás szavait olvassuk, akkor a szavakon és a betűkön keresztül valósággal mi is összekapcsolódunk a mennyel?
Amikor most kitárod a szíved Istennek, amikor családodat, munkádat, képességeidet Őreá bízod, akkor tudd, a végtelen szeretet forrásához jöttél. Közelségében olyan életed lesz, mint Jézusé; azaz a környezetednek és „az egész népnek öröme lészen.”
Kommentáld!