Enyém - Tied - Istené
Ezt mondani sem kell! Én ösztönösen
tudom, hogy mit jelent a tulajdon fogalma, más anyagi, szellemi, lelki javainak
eltulajdonítása, vagy megrongálása, és ennek gyerekkoromtól fogva hangot is
adtam:
„Add vissza, ez az én játékom!” „Ne
edd meg a csokimat!” „Menj innen, ez az én helyem!” „Hé, ez az én
bevásárlókocsim!” „Ezt én láttam meg előbb!” „Ez az én ötletem volt!” „Amíg az
én kenyeremet eszed, addig azt csinálod, amit én mondok!” „Ezt kóstold meg, ezt
én csináltam!” „Hát igen, ez az én kis lakásom!”
„Tudod mi a tied…!” „Ez a te bajod!”
„Ez a te véleményed!” „Na, ezt jól megcsináltad!” „Ezért is te vagy a hibás!” „Ez
is miattad van!” „Azt hiszed ezt csak neked
szabad?” „Pedig ezt tudnod kéne!” „Törődj a magad dolgával!”
„Nem
a kisembereket kéne büntetni, hanem, akik nagyban csinálják!” „Aki, amit talál,
az azé!” „Na ne mond, hogy a te gépeden minden szoftver, játék meg zene legális!”
„Más is hazaviszi!”
Aztán
kinyitom a Bibliát és azt olvasom:
„Az
Úré a föld s annak teljessége; a föld kereksége s annak lakosai.” (Zsolt. 24:1)
„Mid
van ugyanis, amit nem kaptál volna? Ha pedig úgy kaptad, mit dicsekedsz, mintha
nem kaptad volna?” (1Kor.4:7)
Igen,
számomra ma a „Ne lopj!” kapcsán ez a legnagyobb lecke:
1.
Elismerni, hogy nem
én vagyok a tulajdonos.
2.
Belátni, hogy minden,
amiről azt gondoltam, hogy az enyém, az valójában Isten ajándéka számodra
rajtam keresztül.
3.
Átadni neked azt a
szeretetet, azt a figyelmességet, azt a kedvességet, azt a megbocsátást, amit
Jézus rám bízott.
Kommentáld!