„Ne legyenek néked
idegen isteneid én előttem.”
Szól a
Tízparancsolat első parancsolata. S hogy mit jelent ma? Hadd osszam meg kis
hittanosaim ezzel kapcsolatos viccesnek tűnő bölcs meglátását:
Mi az, hogy
idegen isten? - Az idegen isten az, amelyik nem ismerős. Anya is mondta, ne
álljunk szóba idegenekkel.
És mit jelent,
hogy ne legyen előttem? – Hát azt, hogyha valaki elém áll, és mondjuk nagyobb,
mint én, akkor nem látok ki mögüle, nem látom a barátomat és ő sem lát engem.
Bizony, bizony
mily nagy igazság! Annyi minden oda akar állni elénk! S ami szomorúbb, hogy sokszor
mi magunk emelünk magunk elé falakat, és nemcsak az idegen, hanem az ismerős és
jó dolgokból is bálványokat gyártunk.
Házastárs,
gyermekek, szülők, barátok, celebek, hírnév, munka, ház, autó, ruha, pénz,
kütyük, egészség, sport, templom, vallás, szolgálat, szombat… Igen, minden, ami
eltakarja, vagy eltorzítja a Szeretet Istenének képét az bálvány.
Isten e
parancsolat által magához hív bennünket, hiszen csak Ő tud megszabadítani a
mindenkori ’Egyiptomból, a rabszolgaság házából’, a megkötözöttségekből, a
félelmekből, a szeretetlenségből.
Végül, Pál szavaival
invitállak;
Tedd félre az
útból az akadályokat, minden „megkörnyékező bűnt”!
Gyere „a Hit
Fejedelméhez és bevégzőjéhez” Jézushoz! (Zsid.12:1).
Áldott napot!
Kommentáld!