Isten kegyelmében bízni
Mert én hűségedben bízom, szívből ujjongok, hogy megsegítesz. Éneklek az Úrnak, mert jót tett velem.
Zsoltárok könyve 13:6
Meddig?
Talán a 13. Zsoltár központi gondolata ez az egyszerű kérdés. "Meddig
kell elviselnem az ellenségeim sanyargatását? Meddig kell elviselnem az
üldözést? Meddig kell bánkódnom, szenvednem, karanténban sínylődnöm?
Meddig?"
Dávid tudja, miről beszél: “Üldözték” gyerekkorában, a testvéreivel valószínűleg nem volt valami jó a viszonya (Sámuel első könyve 17:28) – főleg, hogy annak idején Sámuel a bátyjai szeme láttára kente fel királynak (Sámuel első könyve 16:13
— hasonló helyzetben én is irigy lennék). Aztán az éppen aktuális
király, Saul is üldözte, amikor tudomására jutott, hogy Dávid népszerűbb
az országban, mint ő maga. (Sámuel első könyve 19-26) Később pedig a saját gyermeke üldözte, amikor úgy gondolta, ő volna a jogos uralkodó (Sámuel második könyve 15-18). Ha valaki, ő igazán feltehette a kérdést, hogy “meddig?”
Ha 2020-nak
mottót kellene adni, az is talán ugyanez lenne: “Meddig?” Januárban
tűzvész Ausztráliában, februárban koronavírus Olaszországban, márciusban
karantén Magyarországon, április éppen csak elkezdődött, de már
rettegünk, hogy mi lesz a legújabb csavar a történetben. Meddig kell még
tűrnünk?
A megoldás? Dávid tudja:
Néha az
e-mailjeimet, főleg a hivatalosakat azzal szoktam zárni, hogy “előre is
köszönöm a segítséget”. Valakitől azt hallottam egyszer, hogy ő nem
szeret ilyen leveleket kapni, mert úgy érzi, hogy ezzel az utóirattal
mintha kényszerítenék a segítségre. Én mindig máshogy gondoltam,
szerintem a bizalom egy izgalmas megnyilvánulása ez: megköszönni
valamit, amit a másik még nem tett meg: ez az igazi bizalom.
Az ember
könnyen belesüpped az életének “mocsarába”, a bizonytalanságba, a
félelembe. Ilyenkor nem vesszük észre azt, hogy mi is zajlik
körülöttünk, mik azok a dolgok, amiért hálát adhatnánk, amiért hálát
kell adnunk. “Karanténba” zárva, a négy fal között nehéz bárminek is
örülni. Pedig az imáink végén kimondott “ámen” gyakorlatilag annyi, mint
az én e-mailjeim végén lévő utóirat: “előre köszönöm”. Előre
megköszönöm Istennek, hogy "amit csak kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek. ... kérjetek és megkapjátok, hogy örömötök teljes legyen.” (János evangéliuma 16:24) Bízni benne a négy fal között, bízni benne, mikor még nem látszik a vesztegzár vége, az az igazi bizalom.
Amikor nem
bízhatunk gyógyszerben, (mert még nincs) nem bízhatunk kormányban, (mert
tehetetlen) nem bízhatunk szerencsében, (mert azzal eddig se kerültünk
előrébb) nem bízhatunk önmagunkban, (érthető okokból) akkor kiben
bízhatunk?
Dávid így válaszol:
“…én hűségedben bízom, szívből ujjongok, hogy megsegítesz. Éneklek az Úrnak, mert jót tett (tesz és fog tenni) velem.”
Te hogy válaszolsz? Kiben bízol?
Kommentáld!