Megértésünk korlátai
Minden érhet mindenkit.
Ugyanaz történhetik az igazzal és a bűnössel, a jóval, a tisztával és a
tisztátalannal; azzal, aki áldozik és azzal, aki nem áldozik; úgy járhat
a jó, mint a vétkes, az esküdöző éppúgy, mint aki fél az eskütől."
Mindezt
megfigyeltem, mert tisztán akartam látni mindezt, hogy az igazak és a
bölcsek minden munkájukkal együtt Isten kezében vannak. Az ember azt sem
tudja, hogy szeretet, vagy gyűlölet vár-e rá: minden előtte van.
Prédikátor 9,1-2
Amikor még
fiatal vagy, amikor kezded az életet tele vagy elképzelésekkel,
vágyakkal, álmokkal és reményekkel. Mi történne, ha akkor valaki azt
mondaná: nem tudhatod előre mi lesz veled, a sorsod alakulhat így is, úgy is? Legyintenél egyet és mennél tovább? De mi lenne, ha nem engedne? Azt mondaná: mindegy, hogy milyen életet élsz, mert a jók és a rosszak sorsa is ugyanaz, mindkettőt érhetik ugyanazok a bajok. Akkor mit tennél?
A
prédikátor könyve talán az egyik legsötétebb könyv a Bibliában. Mintha
teljesen hiányoznának belőle a pozitív gondolatok. Írója az emberi lét
megvizsgálása és megértése során arra a következtetésre jut, hogy
"minden hiábavalóság"! Nincs is igazán értelme az életnek, mert végül
mind egy helyre, a sírba jutunk. Környezetünkben is vannak emberek, akik
hasonlóan gondolkodnak. Aki megszületik, annak mind meg kell halnia. A
betegségeket és a szenvedést lehetetlen elkerülni. A csapások tőlünk
függetlenül előbb vagy utóbb, de bekövetkeznek. Mindannyiunk szerettei
előbb vagy utóbb eltávoznak majd, egyszer mind leszünk árvák. - és
sorolhatnám. Mindezekből akár arra a következtetésre is juthatnánk, hogy
nincs semmi értelme az életünknek.
Salamon, a
könyv szerzője, azonban nem ide jut. Egyszerűen megállapítja, hogy
ahogyan az ember maga, úgy megértési képessége is korlátozott. Amit mi
nem értünk, az nem jelenti azt, hogy nincs is rendjén. Csupán azt
jelenti, hogy számunkra megoldhatatlan. Isten azonban sokkal több
nálunk! Ő mindent tud, mindent ért és mindent számon is tart. Ő alkotta
és ezért ismeri is az embert. Tudja miként élt és azt is, hogy mi lesz a
végső sorsa. Mert az emberi élet, bár végesnek tűnik, mégis az örök
Isten kezében van.
Ezért:
"Mindezt
hallva a végső tanulság ez: Féld Istent, és tartsd meg parancsolatait,
mert ez minden embernek kötelessége! Mert Isten megítél minden tettet,
minden titkolt dolgot, akár jó, akár rossz az." Prédikátor 12,13-14
Kommentáld!