Céltudatos önfegyelem
A
prédikációimra gondolva pont a sanyargatás szó jut eszembe. Minden
alkalommal, mikor szolgálok, lélekben arra készülök, hogy utána a közös
ebédből egy falat sem jut majd nekem. Ilyen dolog ez a prédikálás.
Milyen érdekes, hogy Pál már erről beszélt.
Milyen jó, hogy nem erről
beszélt.
Az aszkézis
egy általunk is ismert szó, a baj csak az, hogy már nem értjük mit
jelent. Sokszor úgy gondolunk a böjtre, mint egy olyan eszközre, ami ki
tudja erőszakolni Istenből azt amit kérünk. Végülis ha látja a
szenvedéseinket, csak megsajnál minket. Úgy gondolunk az önmegtartóztató
életmódra, mint egy módszerre, amivel elérhetjük, hogy Isten közelébe
kerüljünk, és ezzel jobb pontot szerezzünk. Ez az aszkézis, amit mi
gyakorlunk. Saját szenvedésemmel elérni, hogy Isten rám figyeljen, nekem
adjon igazat, mert nyilván nekem van igazam, csak Ő még ezt nem vette
észre.
Pál nem
erről beszél. Nem az az üzenete, hogy vagdossuk, ostorozzuk, vagy
csapkodjuk magunkat, ezzel elnyerve az üdvösségünket. Isten ebben nem
lát semmi jót, semmi vonzót. A cél nem a szenvedés maga. A cél a
megváltás. Azt viszont nem érhetjük el erőszakkal. A küzdelem a régi
énünkkel állandó. Pál ezt nagyon jól ismeri. Az az ember, aki felindulva
rohan, hogy lemészárolja a keresztényeket, nem könnyen teszi le a
kardot.
Hogy tudnék
helyt állni a saját énemmel szemben, amikor az is én vagyok? Úgy, hogy
tudatosan élek. Nem Laár András módjára, hogy tudom hogy élek, tehát
tudatosan élek. Úgy, hogy nem véletlenszerűen éljük az életünket, hanem
odafigyelve arra, hogy mit teszünk. Tudjuk mit, miért és mikor tesszük,
vagy gondolunk. Könnyűnek tűnik? Nem igazán, de nem is mondta senki,
hogy könnyű lesz.
Pál, aki a
pogányok prédikátora volt, mindenkinek elmondta a Krisztusban élő
emberek elveit. A megváltás örömhírét, ami megváltoztat, és jobb esetben
bennünket is megváltoztatott. Gyönyörű üzenet. Békét hirdetett, és azt,
hogy mindenki Isten gyermeke, így szeretnünk kell. Hogy nézett volna
ki, ha egyik kezében karddal, másikban buzogánnyal hadonászva üvöltve
hirdette volna az evangéliumot? Nem túl hiteles.
A probléma
ma sem más. A hitelesség egy állandó küzdelem a gyülekezetekben, a
vezetőkkel szemben, és sajnos minden baráti kapcsolatban is. Hogy nézne
az ki, ha a megváltást hirdetnénk, de az Újföldön nem találkoznánk.
Hiteles életet kétféleképpen tudunk élni. Vagy nem beszélünk olyanról,
amit nem élünk meg, vagy megéljük azt, amiről beszélünk, amire
rájöttünk.
A cél a megváltás. Nem csak a sajátom, hanem másé is. Az eszköz a hitelesség.
Kommentáld!