Az Úr kegyelme

"De megkegyelmezett nekik az Úr, megkönyörült rajtuk, és feléjük fordult az Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal kötött szövetségért. Nem akarta őket elpusztítani, és nem vetette el őket maga elől mindeddig."
2 Királyok könyve 13 fejezet: 23. verse

Ellen G. White így ír a Jézushoz vezető út című könyvében:
„Sátán félrevezette az emberiséget, hogy Istenben olyan lényt lásson, akinek legfőbb tulajdonsága a szigorú igazságosság, aki hajthatatlan bíró és kegyetlen hitelező. Olyan lénynek tűntette fel az Alkotót, aki bizalmatlan szemekkel néz az emberek gyengéire, hogy azonnal lesújtson rájuk ítéleteivel.” 
A könyv megírása óta már több mint száz év eltelt, de ez azóta is így van. Ha valami rossz történik, a legtöbb ember Istent okolja, még akkor is, ha nem igazán hisz benne. De a magukat hívőknek mondók közül is sokan úgy gondolják, hogy a számos kisebb-nagyobb baj az ő büntetése a rossz dolgok miatt, amiket tettünk.

Azonban sok más bibliai történethez hasonlóan az is, amelyben a fenti mondatot olvassuk, és amely Jóás, izraeli király uralkodásának idejéről szól, ennek éppen az ellenkezőjét mutatja. Királysága idején országa legtöbb lakója, és ő maga is szándékosan és következetesen eltért Isten útmutatásaitól, sőt, kifejezetten szembe ment azokkal. Pedig, ha ezek szerint éltek volna, sok felesleges nehézséget és harcot elkerülhettek volna, és számíthattak volna Isten jóváhagyására és áldásaira. Kitartó lázadásuk ellenére Isten mégsem "akarta őket elpusztítani, és nem vetette el őket". Inkább türelmesen várt, sőt, mindent megtett, hogy visszavezesse őket a helyes útra. Elizeus prófétán keresztül éppen ennek a királynak az idején sokszor nyújtott nekik különleges segítséget.

Így működik ez napjainkban, a mi esetünkben is. Isten nem akar minket büntetni, még csak magunkra sem hagy minket, hanem türelemmel hordozza emberi gyengeségeinket, makacsságunkat, még lázadozásainkat is. Kegyelmez és könyörül rajtunk, csak most már nem "az Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal kötött szövetségért", hanem Jézus Krisztus értünk meghozott áldozatáért. S ha összhangban élünk útmutatásaival, mi is sok felesleges fájdalmat, kudarcot elkerülhetünk, sőt, számíthatunk különleges áldásaira is. Ő kész ezeket ránk árasztani, a kérdés csak az, hogy hogyan döntünk mi.