Kedvesen, szitkozódás nélkül...

  "Senkit se szóljanak meg, kerüljék a viszálykodást, legyenek megértők, teljes szelídséget tanúsítva minden ember iránt." Titus 3:2

Különleges napokat élünk! Ha akarjuk, ha nem, ha foglalkozunk vele, ha nem, a koronavírus kérdésköre mindenkit érint. Nincs olyan beszélgetés, aminek ne lenne része egy kis félelemmel vegyes találgatás: mi lesz a holnapi fejlemény? Van, hogy a beszélgetőpartnerek megpróbálják elütni a kétség és szorongás élét egy kis humorral. Akárhogy is, mindenki érzi, hogy különleges napokat élünk! Ki hallott ilyen mértékű korlátozásokról, karanténokról, amelyek például Olaszországban, Kínában, vagy épp Izráelben vannak? És a megszorító intézkedések már nálunk is elkezdődtek... Magyarország lakossága pedig egyre jobban úgy érzi magát, mint az ostromgyűrűbe vont egri vár őrsége. Vajon betör a vírus? Vajon sikerül megvetni a lábát? Vajon sikerül visszaszorítani a betolakodó kórokozót, vagy a betegség fog nyerni? Ahol krízis és félelem van, ott hamar megjelenik a tehetetlen düh és a bűnbakkeresés is. Nemcsak különleges, de sorsfordító napokat élünk: ma formáljuk vagy deformáljuk azt a kultúrát, amelyben holnap élnünk kell. Vegyünk egy nagy lélegzetet, mondjunk el egy rövid imát, és tekintsük át, milyen opcióink vannak!

Különleges napokat élünk - de éltek már előttünk is keresztények, akik különleges, sorsfordító napokat éltek. Utat kellett találjanak a személyes sorscsapások, a vallási intolerancia vagy épp az üldözöttség nehézségei között. Mégis megtalálták az egyensúlyt nemcsak az embertársaik felé fűződő kapcsolatokban, de még a sokszor gyanakvó, akár ellenséges hatóságok felé is bizonyították kereszténységüket. Pál ezt írja Titusznak: "Emlékeztesd őket arra, hogy rendeljék alá magukat az uralkodóknak és a felsőbbségnek: engedelmeskedjenek, és legyenek készek minden jó cselekedetre. Senkit se szóljanak meg, kerüljék a viszálykodást, legyenek megértők, teljes szelídséget tanúsítva minden ember iránt." (Tit 3:1-2) A karanténok, korlátozások, polgári törvények azért születnek, hogy segítsék és szabályozzák a társas együttélést. Ebben a környezetben a keresztény felelőssége, hogy segítse ezt azzal a motivációval, amivel többük van az átlagembernél. Hiszen bármilyen törvény csak annyit ér, amennyire alanyai hajlandóak azt megcselekedni.

A szív tábláira írt törvény ezerszer többet ér a kőtábla törvényeinél. "Cselekedj jót!" - foglalja össze Pál apostol Isten törvényét, amit állampolgárként követnünk kell.

A másik ember felé pedig fordulj kedvességgel szóban és tettben. Ne csak elviseld, netán passzívan eltűrd a másik embert, hanem tegyél aktívan érte! Értsd meg az életét, az indokait, a félelmeit. Ez a parancs azt jelenti, hogy legyőzöm a saját félelmeim és előítéleteim, és nem szólok le valakit csak azért, mert külföldi. Azt is jelenti, hogy nem állok be azok táborába, akik mindig a másikban, a tőlem különbözőben, a másik pártállásban lévőben látják minden baj okát. Ez azt jelenti, hogy nem durván veszekszem az előttem sorban állóval, netán tolakodóval, vagy rendbontóval, hanem szelíden és szeretettel terelem a helyes irányba lenyugtatva a kedélyeket. Mindezt nem hamis erkölcsi folénnyel, hanem azzal az igazi tapasztalattal, ami csak az igazi megtérésből adódik: "Mert valamikor mi is esztelenek, engedetlenek, tévelygők voltunk, különféle kívánságok és élvezetek rabjai, gonoszságban és irigységben élők, egymástól gyűlöltek és egymást gyűlölők." (3:3)

 Mennyire szükség van rá, hogy legyenek emberek, akik nem gyűlölnek, hanem szeretni tudnak félelmek és bajok közepette is.
Mindezekre szükség van, de amire igazán szükség van ez: "De amikor megjelent a mi üdvözítő Istenünk jósága és emberszeretete, nem az általunk véghezvitt igaz cselekedetekért, hanem az ő irgalmából üdvözített minket ... hogy az ő kegyelméből megigazulva reménységünk szerint részesei legyünk az örök életnek."

Leszel-e ma a remény követe a körülötted élő és mozgó emberek életében?