Az alázat szerepe
„Akkor így cselekedj, fiam, hogy megmenekülj, ha felebarátod
kezébe jutottál: Siess hozzá gyorsan, ostromold felebarátodat!”
Salamon, az ókori (vagy talán a mostani is?) világ legbölcsebb
embere írásaiban, tanácsaiban sok mindenre kitért. Életünk különböző
területeire adott válaszai sokszor visszaköszönnek akár a köznapi beszédben is
és így gondolatai tudattalanul is az emberek életének részévé váltak. Így van
ez azzal a tanáccsal is, amely az adósság, kezesség veszélyeire hívja fel a
figyelmet. Ahhoz, hogy megértsük ezt a verset fontos, hogy ne csak erre
helyezzük a hangsúlyt.
Elsősorban az emelhető ki, hogy a mai viszonylatban olvasva
ezt a tanácsot nagyon meg kell gondolni, hogy kiért, mikor és miért vállalunk
felelősséget. Saját tetteink, gondolataink vagy meglátásaink saját
felelősségünk és tudjuk azt is, hogy miért tettük vagy mondtuk azokat a
dolgokat, azonban, ha egy másik ember, legyen az idegen vagy családtag kéri
kezességünk és felelősséget vállalunk érte, akkor a későbbiekben tetteit,
dolgait, gondolatait nehezen vagy lehetetlenül tudjuk megmagyarázni, hiszen
belső szándékait nem érthetjük, nem láthatjuk.
Salamon int, hogy óvatosan járjunk el, hogy ha valaki kezességünket
kéri. Azt tanácsolja, hogy figyelmeztessük felebarátunkat erre a
„megállapodásra”, hiszen mi is részesei lettünk és hibája bennünket is éppúgy
érint, mint őt magát.
Azonban én egy kicsit tovább is mennék az adósság/kezesség
témájában és szeretnék felhozni egy olyan példát, amely bár valóban másabb,
mégis hasonló. Nem csak mi emberek vállalhatunk kezességet egy felebarátunkért.
Volt/van a történelemben egy olyan Személy, aki mindent feláldozott azért, hogy
értünk kezeskedjen. Jézus Krisztus nem gondolkodott azon, hogy feláldozza magát
és a vég idején, amikor az Atya előtt állunk végelszámolásunk
pillanatában, mint kezeskedő ügyvéd
sorolja a pontokat, miszerint hogyan és miként tartottuk be „szerződésünk”
feltételeit. Abban a pillanatban, amikor elfogadtuk Őt és szövetséget kötöttünk
Vele egy kezességi helyzetbe léptünk, ahol most mi vagyunk az a „felebarát”,
akit a bibliai rész emleget és nekünk kell a feltételeket megtartanunk. Mik
ezek a feltételek? Éljünk úgy, ahogy a Biblia tanítja. Gondolkodjunk,
szeressünk úgy, ahogy az Úr Jézus. Hibákat mindenki véthet, különösképpen
azért, mert egy olyan hatalom is harcol értünk és a bukásunkért, aki mindent
bevet, hogy a szövetségünkből kibillentsen.
Jézus vállalta azt a kockázatot, hogy azért mert életünk
fontos neki, Ő kezességet vállal értünk. A mi feladatunk, hogy ne okozzunk Neki
csalódást és nevünk az Élet Könyvében legyen.
Áldott napot!
Kommentáld!