Krisztussal megfeszíttetve
"Krisztussal
együtt keresztre vagyok feszítve: többé tehát nem én élek, hanem
Krisztus él bennem; azt az életet pedig, amelyet most testben élek, az
Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem, és önmagát adta
értem."
Pál levele a galatákhoz 2:20
Különleges
az apostolok élete. Így, közel kétezer év távlatából az ember könnyen
gondolhatja úgy, hogy a pünkösdi események után mind a 12 (és később még
többen) teljes egyetértésben, teológiai harmóniában és békességben
éltek. De nézzünk csak körül: válasszunk egy tetszőleges 12-15 fős
társaságot, amire teljes rálátásunk van! Egy munkatársi közösséget, egy
lakóközösséget, vagy akár egy bibliatanulmányozó csoportot, és legyünk
őszinték! Egy ekkora társaság tagjai nehezen élnek meg teljes
békességben egymás mellett, sőt, talán nem túlzás azt mondani, hogy
lehetetlen teljes harmóniában élniük. Mindig lesznek nézeteltérések. Hát
még akkor, ha több “dudás” is van “egy csárdában”. Például mint Péter
és Pál.
Ha egyetlen
jellemtulajdonságot kellene kiemelni Péter és Pál személyéből a Biblia
leírása alapján, akkor bizonyára hamar eszünkbe jutna mindkettejük
makacssága. Ez a makacsság üti fel a fejét a Galatákhoz írt levél ma
tárgyalt versének előzményeiben is. Pétert, aki a legutóbbi antiókiai
látogatása során szabadosan forgatta a köpönyegét, (Pál levele a galatákhoz 2:11-14)
úgy tűnik, hogy Pálnak kell helyre tennie, hiszen egyszer még a
pogányok mellett, máskor tőlük elkülönülve, a zsidókkal evett. A mai
versünkben, amiben Pál erre az eseményre emlékszik vissza, biztosítja a
galatákat, hogy a megigazulás, vagy más szavakkal a Krisztus keresztje
árán való igazzá nyilvánítás mindenki számára elérhető.
A makacs
Pál apostol arról beszél, hogy Krisztus kereszthalála és feltámadása
által ő is új életet nyert. Mostantól nem kötik meg a törvények,
melyeket ősei hagytak rá, egyedül Krisztus halála és az ő abba vetett
hite által nyer örök életet és kegyelmet Isten szemében. Most már nem a
törvény él benne, hanem Krisztus, aki önmagát adta érte.
Péter
válaszát nem olvassuk a Bibliában, pedig biztos nem örült Pál
“kioktatásának”. Ő még mindig a zsidó-pogány ellentétekben élt ekkor, és
még sok kellett neki, hogy eljusson arra, amit Isten már korábban (a
lepedőn leeresztett furcsa ebéd alkalmával - Az Apostolok Cselekedetei 10)
megpróbált megértetni vele. Tudniillik, hogy egyik és másik ember
között nincs különbség: mindenki bűnös, és Istenre van szüksége, hogy a
bűnéért kegyelmet kapjon. Független ez attól, hogy zsidó, vagy görög,
keresztény, vagy pogány, szimpatikus nekem, vagy nem az. Isten kegyelme
mindenki számára elérhető.
Még a makacs keresztények számára is.
Kommentáld!