„Mint nappal,
ékesen járjunk, nem dobzódásokban és részegségekben, nem bujálkodásokban és
feslettségekben, nem versengésben és irigységben:”
Részegség, tobzódás, irigység, bujálkodás,
vagy az ezt megelőző versekben; lopás, gyilkosság, hamis tanúság? – Nem kérdés,
ahogy haladunk előre a vég felé, ahogy „most, hogy közelebb van hozzánk az
üdvösség” (11. vers) egy keresztény embernek kutya kötelessége távol tartani
magát efféle bűnös magatartásformáktól, és egyáltalán mindenféle önpusztító és
másokat romboló életmódtól.
S amellett, hogy mindezt sokszor hibás
módon, erőszakkal akarjuk másokkal megvalósíttatni és/vagy saját életünkben
megvalósítani, látni kell, hogy a tisztességes, az erkölcsös élet a Szentírás
megfogalmazása szerint több mint puszta tartózkodás bizonyos negatív viselkedésformáktól.
Ezért két dolgot szeretnék ma szívedre
helyezni:
1. A nyilvánvaló bűnöknél sokkal
alattomosabb kísértés, amit sokszor nem is tartunk bűnnek; „kívánságokra
táplálni a testet” (14.vers), vagy, ahogy Jézus figyelmeztetésében szerepel; a
szív elnehezülése „ez élet gondjainak miatta” (Luk. 21:34).
Amikor e világ dolgai miatt kifáradva
Istenre és az Ő szolgálatára már nincs erőd és időd, akkor jusson eszedbe: „Sátán mindent megtesz, amire lehetősége van, hogy az a nap
készületlenül találjon téged. Ügyeidből akadályt kovácsol számodra; földi
kincseidből csapdát állít neked; nehéz, kimerítő terheket helyez rád, hogy az
élet gondjaival túlterhelt szívedet a megpróbáltatás napja tolvajként lepjen
meg.” (E.G.White – Nagy Küzdelem 625.o.)
2. Ezért, mikor felkelsz, a hála szavaival
legyen mindig első mondatod: Én Krisztusé vagyok, tőle kaptam a lelkemet, a
testemet. Tudom, hogy „a törvény betöltése a szeretet” (10.vers), ezért arra és
úgy szeretném használni a szemeimet, a számat, a kezeimet, a lábaimat, hogy
amit teszek, ahogy szólok, az mind krisztusi lehessen.
Így, hálóruháddal együtt „vessed le a
sötétség cselekedeteit és öltözd fel a világosság fegyvereit” (12.vers); „öltözd
fel az Úr Jézus Krisztust” (14.vers)
Kommentáld!