Megtaláltuk
És
hozzátette: "Bizony, bizony, mondom nektek: meglátjátok a megnyílt eget
és az Isten angyalait, amint felszállnak, és leszállnak az Emberfiára."
(János evangéliuma 1:51)
A U2 együttes egyik híres dalában
az énekes a történet szerint a legmagasabb hegyeket megmászva, a
mezőkön szaladva kereste és kutatta sokáig élete szerelmét, de a refrén
szerint “még mindig nem találta meg azt, amit keres”. Gondolom te is
éreztél már így.
Mennyivel
egyszerűbb volt a tanítványoknak! János evangéliuma röviden mutatja be
azt a folyamatot, aminek során Jézus az első tanítványait maga mellé
vette szolgálata elején. András, Péter, Fülöp és a többiek mind úgy
tűnik, hogy Jézus csak betoppan az életükbe, és ők egyik pillanatról a
másikra, spontán döntöttek úgy, hogy követni akarják Jézust és tanulni
akarnak tőle. Nem kellett évekig várni, csalódni, újrakezdeni. Milyen
jó lenne, ha nekünk is így az ölünkbe pottyanna a lehetőség! Ebben
reménykedünk az új évben is:
Az új év
(és talán évtized is, bár erről megoszlanak a vélemények) mint olyan
sokak számára, nekem is számvetéssel kezdődött. Átgondoltam, hogy vajon
tényleg úgy sikerült-e minden a múltban, ahogy elterveztem, és ahogy
egyre jobban végiggondoltam az elmúlt néhány évemet, eszembe jutott az
egyik kedvenc mondásom: a bolondság az, amikor újra meg újra ugyanazt tesszük, de más és más eredményt várunk tőle. Ha ez így van, akkor én (a legtöbb emberrel együtt) bolond vagyok, különösen ilyenkor, az évforduló idején, hiszen újra meg újra abban reménykedek, hogy majd most máshogy lesz.
Ez persze
nem így működik, és egyik év után a következő minden ugyanúgy
folytatódik, mint ahogy évek óta van. Ha őszintén magadba nézel,
szerintem te is ugyanerre a következtetésre jutsz.
Jézus új
tanítványai a látszattól eltérően nem egyik pillanatról a másikra, a
találkozás hevében döntöttek úgy, hogy követni fogják Jézust. Ők világ
életükben (tíz, száz, sőt, ezer évek óta, ha a zsidók korábbi
generációit is tekintjük) erre a pillanatra vártak. És hogy honnan tudom
ezt ilyen biztosan? Olvasd el a történetet (János evangéliuma 1:35-51) és figyeld meg, hogy milyen gyakran fogalmaz úgy János, hogy ezek az emberek végre “megtalálták”, amit kerestek!
Jézus
követése nem (csupán) a hirtelen döntésekről szól, hanem egy hosszú
folyamatról, keresésről erdőn, mezőn, hegyen, völgyön, aminek a vége, a
messiás megtalálása egyet jelent a nagy “titokba” való beavatással, (ami
annyira nem is titkos) hogy Jézus Krisztus nem csak bölcs ember —
rabbi, bölcs, tanító, Buddha vagy próféta — hanem maga az Élő Isten. Az
az Isten, akit évek, évtizedek, évezredek óta keres az ember, keresel te
és én, és most végre megtaláltuk! Miért gondolod, hogy az életed nagy
válaszai az öledbe fognak pottyanni? Nem gondolod, hogy itt az ideje
őszintén és odaadóan keresni? Beleállni és változtatni? Istent
megtaláltuk, vele pedig a megoldást is meg fogjuk!
A dolog pikantériája, hogy valójában ő talált meg minket, mert mi végig a rossz helyeken kerestük.
Istentől megáldott és sikerekben, változásokban gazdag új évet kívánok!
Kommentáld!