Istennek, és nem embereknek
Amit tesztek, jó lélekkel végezzétek úgy, mint az Úrnak, és nem úgy, mint az embereknek, tudván, hogy ti viszonzásul megkapjátok az Úrtól az örökséget. Az Úr Krisztusnak szolgáljatok!
Pál levele a kolosséiakhoz 3:23-24
A motiváció
egy érdekes dolog. Van, akinek már elfogyott, másnak sose volt, van,
aki úgy gondolja, túl keveset fizetnek, hogy motivált legyen, más pedig
egyszerűen utálja, amit csinál. Ha van, hamar kimerül, ha nincs, az
ember nem tudja, honnan szerezzen újat.
Dan Ariely Motiváció
című könyvében leír egy kísérletet, aminek során az Intel egy izraeli
leányvállalatában a hatékony motivációt kutatták. A gyárban minden (8
napos) munkahét első napján bónusszal jutalmazták azokat, akik a kiírt
mennyiségű chipnél többet szerelnek össze a nap végére. Abban
reménykedtek, hogy a négy napos szünet után a dolgozók könnyebben
visszarázódnak a megfelelő motiváló erő segítségével. A kísérlet ebből a
helyzetből indult ki.
A következő héten négy csoportra osztották a dolgozókat.
- Az
első csoportnak az első munkanap elején sms-ben a következőt küldte a
főnökük: “Jó reggelt! Ha ma X, vagy annál több chipet szerel össze, 100
sékel (kb. 10.000 Ft) bónuszt kap készpénzben. Sok szerencsét!"
- A
második csoport üzenete így szólt: “Jó reggelt! Ha ma X, vagy annál
több chipet szerel össze, pizzakupont kap. Sok szerencsét!"
- A
harmadik csoportot arról tájékoztatták, hogy ha elérik a célt, akkor a
munkanap végén sms-t fognak kapni a főnöküktől “Szép munka!” szavakkal.
- A negyedik, a kontrollcsoport semmilyen üzenetet, sem bónuszt nem kapott.
Vajon
melyik csoport teljesített a legjobban? A pénz és a pizzakupon motiválta
jobban a dolgozókat, vagy az elismerő szavak? Úgy gondolom, ha
válaszolnunk kellene erre a kérdésre, mi is hasonlóan tennénk, mint mint a kutatásban részt vevő humánerőforrás-vezetők: biztosan a pénz motiválja a leginkább a munkást — hiszen azért dolgozik.
Valójában
azonban váratlan fordulat következett be az első nap végén: ugyan
mindhárom bónuszos (pénz, pizza, dicséret) csoport jobban teljesített,
mint a kontrollcsoport, érdekes módon a legjobban a pizzakuponos (6,7%)
és a dicséretes (6,6%) csoport eredményei ugrottak meg, míg a pénzbeli
bónuszban részesedőkéi csak 4,9%-kal növekedtek a kontrollcsoporthoz
képest.
A
folytatásban azonban még izgalmasabb dolgok jöttek ki: másnapra a
pénzbónuszos csapat termelése már 13,2%-kal rosszabb eredményt mutatott,
mint a kontrollcsoporté. Bizonyára úgy gondolkoztak, hogy “tegnap még
kaptunk érte plusz pénzt, érdemes volt dolgozni, ma már úgyis mindegy,
nincs bónusz”. A másik két csapat (pizzakupon és dicséret) teljesítménye
is csökkent a következő napok során, de csak a hét végére csökkent le a
kontrollcsoport szintjére. Egész héten jobban teljesítettek a másik két
csoportnál, noha ők “csak” egy családi vacsorát, vagy szép szavakat
kaptak.
Jézus
valami ilyesmihez is hasonlítja a “mennyek országát”, amit a munkájukat
“jól és motiváltan” végző keresztények jutalmul kapnak. Egy közös
vacsorához (Lukács evangéliuma 14:15-24) és egy király dicsérő szavaihoz (Máté evangéliuma 25:14-30).
Így hát ha motiváció kell neked a mai napra, akkor ez lebegjen a szemed
előtt: mindegy, hogy az emberek értékelik-e a munkádat; ha azt
becsületesen végzed, a bónuszt Istentől fogod megkapni!
Kommentáld!