Jézus nyája
„Más juhaim is
vannak nekem, amelyek nem ebből az akolból valók; azokat is
vezetnem kell, és hallgatni fognak a hangomra, és akkor lesz egy
nyáj, egy pásztor.”
János 10.16
Ezt a bibliaverset
olvasva a következő kérdések jutottak eszembe:
Hogyan gondolkodsz a
„más akolba” tartozó juhokról?
Megvan-e benned az,
ami Jézus juhait jellemzi?
Kész vagy-e
befogadni másokat is, és közösséget alkotni velük?
Jézus a világ
megváltója. Őt nem lehet kisajátítani, áldozata minden ember
számára áldást hozott. Miközben fontos a közösség, megvan az
a veszélye, hogy kirekesztő gondolkodásúvá válunk. Olyan
könnyen alakul ki bennünk felekezeti büszkeség és előítélet...
Jézus nem hagy kétséget afelől, hogy szíve nyitott minden
embercsoport felé, ő valóban minden embert szeret, s arra vágyik,
hogy minden ember üdvözüljön.
Az Istenhez
tartozást nem biztosítja a születésünk (csak az újjászületés),
a felekezeti hovatartozásunk. Jézus egyetlen jellemzőt emel ki:
„hallgatni fognak a hangomra”. Nem csupán hallják Jézus
szavát, hanem hallgatnak is rá, és követik őt. Hiába vagyunk
abban az akolban, ahova Jézus jött, ha a hétköznapokban nem
hallgatjuk őt, és nem követjük őt.
Más dolog ismerni az
evangéliumot, tudni Jézusról, és más dolog hallgatni őt, és
hallgatni rá. Napról napra úgy olvasni a Bibliát, mint Isten
hozzám szóló szavát, amelyet alkalmazok a hétköznapokban,
naponta követni Jézust, s vele járni – ez az, amire szükség
van.
Jézus személye
egyesíti az ő gyermekeit.
Azt ígéri, lesz egy nyáj, s ő lesz a
pásztor. Nem az aklok egyesítését ígérte meg. Azt hiszem sokkal
inkább nyitott szívre van szükségünk, hogy a gyermekeit
összegyűjthesse.
Legyen áldott a
napod!
Kommentáld!