"Amit csak
szeretnétek, hogy az emberek tegyenek veletek, mindenben ugyanúgy
tegyetek ti is velük, mert ezt tanítja a törvény és a próféták."
Máté evangéliuma 7:12
Nézem a lányaimat a
játékok között - már megint jól szétpakoltak... "Tessék, ő a legszebb
baba, te vele leszel!" - hangzik a kisebbik hangja kedvesen, de
határozottan. "Nem akarok babázni!" - válaszol a nagyobbik.
Hiába, ő már
tíz múlt, és már nem érdeklik igazán a babák. "Dehát ő a legszebb
barbi! Miért nem kell?" "Mert nem kell..." - ezt már a tinikezdemény
mondja. "De lehet az ő barátja Ken!" "De akkor sem kell! Nem akarom!"
"Csúnya vagy! Ez a legszebb baba! És van ilyen cipője is - mutatja. Ezt
is megkaphatod! Nem kell?" És a párbeszéd szinte a végtelenségig tud
folytatódni. Mintha csak a Zöld sonkás tojást olvasnám Dr.
Seusstól, amiben Nevem-Sam a címben szereplő furcsa színű, de amúgy
finom ételeket akarja rátukmálni áldozatára, aki persze nem kér belőle.
És ekkor eszembe jut
Jézus tanácsa: "Amit csak szeretnétek, hogy az emberek tegyenek veletek,
mindenben ugyanúgy tegyetek ti is velük..." Hm.... Elgondolkodtató! Nem
azt tegyétek velük, amit ti akartok, hogy tegyenek veletek, hanem
úgyanúgy tegyetek velük. És ez nem ugyanaz és nem is mindegy! Gary
Chapman Az öt szeretetnyelv című bestsellerében arról ír, hogy a legtöbb
embernek természetesnek tűnik, hogy azt adja másiknak, amit maga is
szeret. Ha szereti a gyengéd érintést, akkor ő is ilyet akar adni. Ha
szeret ajándékot kapni, akkor ő is ajándékot ad. De mi van, ha az akinek
adni akarja a szeretetét, az pont valami mást szeret? Valami egészen
másra van szüksége?
Nem kevés önuralmat,
bölcsességet és kitartást igényel megérteni a másikat, és azért mert
szeretem, valami olyat adni neki, ami nekem nem természetes, nem magától
értetődő. Beletenni az energiát, az időt, hogy megtudjam, mit akar
igazán a másik. És mennyivel többe kerül megérteni a másikat akkor,
amikor nincs szava, amikor nem érti magát sem. Milyen jó, hogy Istenről
ezt írja a zsoltáros: "Uram, te megvizsgálsz és ismersz engem. Tudod, ha
leülök vagy ha felállok, messziről is észreveszed szándékomat. Szemmel
tartod járásomat és pihenésemet, gondod van minden utamra. Még nyelvemen
sincs a szó, te már pontosan tudod, Uram." (Zsoltárok 139:1-4.)
Szóval ma, amikor
elhatározod, hogy jó leszel a másikhoz - legyen a házastársad, a
barátod, a munkatársad, vagy bárki, akivel összehoz a sors -, akkor ne
azt add neki, amit te szeretnél tőle kapni, hanem találd ki mit szeretne
ő! Ha pedig te sem vagy gondolatolvasó, akkor egyszerűen kérdezd meg:
"Te mit szeretnél?"
Kommentáld!