Egy kisgyermek uzsonnája
„Van itt egy
gyermek, akinek van öt árpa kenyere és két hala; de mi az ennyinek?”
FELHÁBORÍTÓ! Ezzel
a szóval tudnám jellemezni azt az érzést, amit ma reggel ennek a jól ismert
evangéliumi történetnek az elolvasása keltett bennem.
Mert odáig
rendben van, hogy rengeteg ember, kicsik, nagyok, fiatalok, öregek, vámszedők, farizeusok,
még pogányok is kimentek Kapernaumból és a környék településeiről, és késő
estig hallgatták Jézus tanítását Isten országáról.
Az azonban már
elképzelhetetlen számomra, hogy a több ezer ember közül senki sem hozott
magával ennivalót, és csak ennek az egyetlen gyereknek csomagolt az édesanyja
uzsonnát.
Sőt, meg vagyok
győződve, hogyha belenéztünk volna a tarisznyákba találtunk volna máshol is
kenyeret, szárított halat, egy kis aszalt fügét, mazsolát, datolyát.
Ezért FELHÁBORÍTÓ,
hogy egy kisgyermektől veszik el az ételt! Mások miért nem adtak semmit? Micsoda
irigység! Hogy lehet az, hogy csak ez a gyermek volt hajlandó megosztani másokkal
azt, amije volt?
FELHÁBORÍTÓ,
FELHÁBORÍTÓ – így fortyogtam magamban, kortyolgatva a jó meleg kakaót, mikor
belém hasított a kérdés:
Mondd te mikor
osztottad meg másokkal a kakaódat, a kenyeredet, az ebédedet, a lakásodat, az
életedet? Mikor osztottad meg másokkal az Istentől kapott áldásokat?
Kommentáld!