Bűnvallás és bűnbocsánat

Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól. János első levele 1:9

A keresztény ember élete a boldog reménység élete. Az evangélium, az örömhír hatja át a mindennapjainkat, és ez az, ami mindent meghatároz, amihez csak hozzányúlunk, amivel csak foglalkozunk. Legalább is ideális esetben ez így van. De olyan sokszor látni azt, hogy a keresztény ember a hétköznapok szürkeségébe beleunva, sőt, sokszor a kereszténységben sem lelve a boldogságot, gyakorlatilag tengődik az életében. Hol van az “evangélium”, hol van az “örömhír”?

Egyébként furcsa dolog ez az evangélium. Ha egy regényre, vagy csak egy hétköznapi történetre gondolunk, azt mondjuk, hogy “minden jó, ha a vége jó”. A történetet a happy end, vagy annak a hiánya határozza meg. Az evangéliumok ezzel szemben egy csodálatos személy haláláról számolnak be. Hogy lehet a halálhír örömhír, főleg ebben az esetben? És mondhatjuk, hogy valójában az evangélium a feltámadással és a mennybemenetellel zárul, de a csúcspont mégiscsak ott van a kereszten, Jézus halálánál.

Minek örüljön a keresztény? Mitől jó hír a jó hír?

János első levelének nyitó gondolatai közt erre a kérdésre ad választ: tényleg örömhír ez, mert valaki más, Jézus Krisztus megfizette azt az árat, amit nekünk kellett volna a bűneink miatt. Sok keresztény pedig pont ezt felejti el: a bűnbocsánat ilyen egyszerű. Ha megvallod, Isten megbocsát. Nem kell vezekelni, nem kell életmódot, életpályát, vagy étrendet váltani, nem kell emlékezni a bűnre és emlékeztetni mindenkit, mert ami volt, az már nincs, mert Jézus elvégezte a megbocsátás munkáját. A jó hír, hogy ajándékba kaptuk a szabadságunkat. Cserébe csak el kell fogadnunk azt.

Pál apostol így fogalmazza meg ugyanezt a kérdést:  "Hiszen kegyelemből van üdvösségetek hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka; nem cselekedetekért, hogy senki se dicsekedjék.” (Pál levele az efézusiakhoz 2:8-9)

A munka oroszlánrészét Jézus már elvégezte, neked semmi mást nem kell tenned, mint a kezébe tenni az életed — bűneiddel, titkaiddal, örömeiddel együtt. Ő megbocsát, megvigasztal és együtt örül veled, mert ez az evangélium!