"Ő pedig ezt mondta nekik: Amikor imádkoztok, ezt mondjátok: Atyánk, szenteltessék meg a te neved! Jöjjön el a te országod! Mindennapi kenyerünket add meg nekünk naponként. És bocsásd meg bűneinket, mert mi is megbocsátunk minden ellenünk vétkezőnek. És ne vígy minket kísértésbe!"
Hé, te! Ha ott vagy valahol a felhők fölött, válaszolj nekem! Én nem tudom, hogyan kellene imádkoznom, vagy miért dicsérhetnélek téged. Ha olyan jó vagy, mint ahogy mondják, miért nem látom nyomát sem annak, hogy te uralkodnál, vagy érvényesülne az akaratod? Hiszen számtalan ember van a földön, akik ma sem kapták meg mindennapi kenyerüket, vizüket, és nincs fedél a fejük felett. Hányan halnak meg értelmetlenül ostoba balesetek, katasztrófák, vagy más emberek rosszindulata, gyűlölete miatt?
Vagy talán mégsem vagy olyan jó, és élvezed mindezt? Vagy nem tudsz mit tenni, hogy megakadályozd ezt a sok szörnyűséget? Vagy csak nem érdekel, hogy szenvedünk?
De ha annyira hidegen hagy, mi történik velünk, miért van mégis annyi jó a földön? Miért kel fel még mindig a nap a sok sötétség ellenére? Miért van olyan sok szépség, apró csoda a világon? Miért történnek jó dolgok is, sokszor megmagyarázhatatlanul?
Ebben a gyűlölködő világban honnan van az a szeretet, amivel nap mint nap találkozom? Hogyan vagyunk képesek megbocsátani egymásnak? Honnan van az erő, amivel felülkerekedhetünk rossz szokásainkon; az erő ahhoz, hogy mosollyal ajándékozzuk meg egymást, és szavainkkal megszabadítsunk másokat a szomorúságból, kimerültségből, kétségbeesésből?
Túl sok mindent nem értek, de talán mégis van nyoma annak, hogy te vagy az Úr égen-földön. Talán tényleg elég hatalmas vagy ahhoz, hogy minden rosszat jóvá tegyél. És ha ez így van, akkor valóban tiéd minden dicsőség.
Ámen
Áldott napot!
Szerző: Cserpán Ádám - augusztus 11, 2023
Kommentáld!