A várakozás próbája
„Mert ez a látomás a maga idejében beteljesedik, s nem hiúsul; ha késik, csak várj, biztosan bekövetkezik, tévedhetetlenül.”
Biztosan ismered azt a helyzetet, mikor a család elindul valahova messzire, s a gyerekek a második kanyar után elkezdik kérdezgetni: „Ott vagyunk már?”; „Mikor érünk már oda?” Ilyenkor nagy türelemre van szükségük a szülőknek, mert az út java még előttük van...
Nem könnyű fenntartani a készenlétet, a feszült figyelmet, amikor év év után múlik el, s úgy tűnik, mintha semmi nem valósulna meg Isten ígéreteiből. Milyen fontos ilyenkor emlékezni arra, hogy a reménységünk nem elméletekre, vagy pusztán emberi vágyakra alapul, hanem Isten biztos prófétai beszédére, melynek megbízhatóságát a beteljesedett próféciák igazolják.
Nagy veszély van abban, ha a – látszólagos – késedelem miatt szem elől tévesztjük a célt, és a körülmények elterelik a figyelmünket. Megkérdőjelezzük a második advent valóságát, belemerülünk az élet örömeibe, vagy felemésztik reménységünket a problémák. Bármelyik is következik be, mindent elveszítünk, ha készületlenül ér bennünket visszatérése. Az segíthet át minket ezen a nehéz időszakon, ha leköt bennünket az evangélium hirdetése, az emberek mentésének felelőssége. Jézus arra kér: „Legyetek készen ti is, mert amely órában nem gondoljátok, abban jő el az embernek Fia!” (Máté 24.44)
Légy készen hát napról napra, akkor is, ha már nagyon feszít a kérdés, hogy mikor érünk már oda!
Áldott napot!
Kommentáld!