Olyan időben élt, amikor a gazdagok vagyona egyre csak nőtt, miközben a szegények élete ellehetetlenült. Áthidalhatatlan szakadékok tátongtak az egyes társadalmi rétegek között, országa egy szuperhatalom folyamatos fenyegetettségében tengette mindennapjait, a szomszédos népekkel való békés együttélés pedig még a mesékben sem létezett. Olyan időben, amikor az ember az életét tette kockára, ha felemelte szavát az igazságtalanság ellen. Amikor még az Úristen is azt kérdezte, „Kit küldjek el, ki megy el követségünkben?”.

Ő mondta. Csak azért is. Nem járhatott bekötött szemmel, és maga az Úr bízta meg ezzel a feladattal. Mert a Jóistennek is fájt, ami történik, és meg akarta menteni szeretett népét a pusztulástól. Azt a népet, aki sokszor nem kért belőle és az általa képviselt elvekből, akinek a vezetői inkább keresték a politikai nagyhatalmaknál a megoldást, mint Nála.

És Ézsaiás mondta. Akkor is, ha nem volt népszerű az üzenet, ha süket fülekre talált. Akkor is, ha az Úr nevében jelkérésre hívta a királyt, hogy kapaszkodót, bizonyítékot adhasson neki, de ő ezt álszent módon visszautasította. Akkor is, ha kemény szavakat kellett mondania, és akkor is, amikor reményt hirdetett. Akkor is, amikor talán semmilyen eredményét nem látta a szolgálatának.

Nem adta fel. Várta az Urat. Várta, hogy elhozza a megváltást az életükbe. Akkor is, amikor látszólag úgy tűnt, maga a Mindenható is elfordult tőlük. De Ézsaiás tudta, van remény. Mindig van remény. És el fog jönni a nap, amikor „A nép, amely sötétségben jár, nagy világosságot lát, a homály földjén lakókra világosság ragyog” (Ézsaiás 9:1), amikor „minden dübörögve menetelő csizma és véráztatta köpönyeg elég, és tűz martaléka lesz. Mert egy gyermek születik nekünk, fiú adatik nekünk. Az uralom az ő vállán lesz, és így fogják nevezni: Csodálatos Tanácsos, Erős Isten, Örökkévaló Atya, Békesség Fejedelme! Uralma növekedésének és a békének nem lesz vége Dávid trónján és országában, mert megerősíti és megszilárdítja törvénnyel és igazsággal mostantól fogva mindörökké. A Seregek Urának féltő szeretete viszi véghez ezt!” (Ézsaiás 9:4-6)

Ézsaiás hittel várta mindezt úgy, hogy közben tette a dolgát, amire Isten hívta el. Próféciája jóval halála után teljesedett, de Isten állta a szavát. Emberré lett értünk, Jézus Krisztus megváltott minket, és bemutatta nekünk, milyen is valójában Isten.

Jelenlegi világunkban hasonló szelek fújnak, mint Ézsaiás korában. És nekünk ismét várnunk kell. Várnunk, hogy Isten helyreállítása célba érjen, hogy elhozza az Ő országát, és véget vessen minden igazságtalanságnak, bűnnek, halálnak örökre.

Hát várjuk Őt hittel akkor is, amikor személyes életünk és a nagyvilág eseményei eltakarják előlünk az arcát! Várjuk Őt, és közben tegyük azt, amire elhívott minket! Várjuk Őt, mert ami jön, azt a „Seregek Urának féltő szeretete viszi véghez”.

Áldott napot!

Szerző: Sz-Cs. Andi - július 30, 2023