Mert nem olyan főpapunk van, aki ne tudna megindulni erőtlenségeinken, hanem olyan, aki hozzánk hasonlóan kísértést szenvedett mindenben, de nem vétkezett.
„Fogadd őszinte részvétemet!” Ismerős a mondat mindenkinek, ugye? Ezt szoktuk mondani minden ismerősünknek, aki elveszíti egy közeli hozzátartozóját vagy barátját. Ha ezt halljuk, nem kételkedünk abban, hogy őszinte, és tényleg együttérez az, aki mondja.
De vajon igazán együtt tud valaki érezni mindenkivel, attól függetlenül, hogy kit veszített el? Persze sajnáljuk, talán próbáljuk vigasztalni, sőt, még lehet, hogy segíteni is abban, amiben tudjuk. De mennyire tudunk együttérezni valakivel, aki elveszítette az édesanyját, ha a miénk még él? Vagy azzal, akinek a gyermeke halt meg balesetben vagy egy súlyos betegségben, ha a miénk ép és egészséges? Csak halvány sejtésünk lehet arról, hogy min megy át, mit érez, milyen küzdelmei vannak. Őszintén sajnáljuk, és fáj látni ahogyan szenved, de teljes mélységében nem tudunk vele együttérezni, mert mi nem éltük át azt az élethelyzetet.
Sokszor hallottam már, hogy „Ja, hát Jézusnak könnyű volt, hiszen Isten Fia volt, tudta, hogy úgyis győz, hogy fel fog támadni, sőt, még meg is mondta előre.” Ez így nem igaz. Tudta, hogy fel fog támadni, de ettől nem volt könnyebb az ő küzdelme. Neki nálunk sokkal erősebb kísértéseket kellett elszenvednie, mert ő a Megváltó, és ezt Sátán is tudta, és mindent elkövetett, hogy elbuktassa, amikor itt élt a földön: hiszen ezen múlt az ő sorsa. És mivel Krisztus az élet minden területén támadásokat kellett elszenvedjen, igazán együtt tud velünk érezni minden helyzetben; és mivel nem vétkezett, nekünk is tud segíteni, hogy ellenálljunk. Ez a mi győzelmünk záloga.
Áldott napot!
Szerző: Simon Csaba - július 07, 2023
Kommentáld!