„Megismerteted velem az élet útját, teljes öröm van tenálad, örökké tart a gyönyörűség jobbodon.”
Húsvét előtt néhány héttel lehetőségem volt résztvenni egy egyéni lelkigyakorlaton. Úgy éreztem, szükségem van minőségi és mennyiségi időre, amit csak Istennel tölthetek. Nem 20 percre, nem egy órára, hanem 1-2 teljes napra, amikor ki tudom zárni teljesen a külvilágot, és csak Vele tudok lenni. Hatalmas élmény volt.
Az egyik feladat, amit a lelkigyakorlat vezetőmtől kaptam, az életút-imádság volt. Ez arról szól, hogy átgondolod az eddig eltelt életedet, és keresed, hol és hogyan mutatkozott be neked Isten. A téged ért örömökben és traumákban hol volt Ő? Mikor és hogyan szólított meg, volt-e valami meghatározó ige, amin keresztül üzent neked? Hogyan lépett be az életedbe? Milyen ajándékok és veszteségek tarkítják az eddigi utadat, és hogyan tapasztaltad meg mindezekben a jelenlétét? Mikor haragudtál rá, és mikor érezted magadhoz igazán közel? És milyennek ismerted őt meg az egyes életszakaszaidban?
Különleges áldást jelentett nekem végigmenni ezen az úton, átgondolni a múltat, sebeket tépegetni, írni, rajzolni, keresni, kérdezni, várni, hallgatni, befelé figyelni, kisírni a fájdalmat. A gyertya lángja sercegett közben, az órák csak úgy szaladtak egymás után, Isten pedig ott ült mellettem kíváncsian. Egy szerető, elfogadó, megértő Atya képe rajzolódott ki előttem, aki erősen tart, akihez hozzátapadhat a lelkem, és aki vezet biztos kézzel.
Isten nem ígérte, hogy a keresztények élete „csupa játék és mese”, egy problémamentes vattacukorszagú álom lesz, hanem azt, hogy átvezet tűzön és vízen, hegyek magaslatain és barlangok labirintusán. Nem ígérte, hogy soha semmi sem fog fájni, helyette azt mondta, békességet, az Ő békességét adja neked. Az út során pedig úgy fogod megismerni Őt, ahogy soha azelőtt, és a közös történet az örökkévalóságban sem ér véget.
És ez az út szép minden mélységével és magaslatával együtt.
Áldott napot!
Szerző: Sz-Cs. Andi - június 11, 2023
Kommentáld!