„Azután ezt mondta az angyal az előtte állóknak: Vegyétek le róla a piszkos ruhát! Neki pedig ezt mondta: Nézd! Elvettem a bűnödet, és díszes ruhába öltöztetlek téged. Majd így szólt: Tegyetek a fejére tiszta süveget! Akkor tiszta süveget tettek a fejére, és tiszta ruhába öltöztették, miközben az Úr angyala ott állt.”
Tegnap Dávid így fejezte be az áhítatát itt a Reggeli dicséret blogon: „Bocsáss meg, mert Isten már megbocsátott neked!” Ma töltsünk egy kis időt a második mondatrésznél, Isten bocsánatánál, kegyelménél!
Abban az áldott helyzetben voltam négy féléven keresztül a főiskolán, ahol mesterképzésen vettem részt, hogy kötelező tantárgyként Bibliodrámát is tanultunk. Igaz, az utolsó félévben már nem volt kötelező, de nem bírtam nem felvenni. Az egyik alkalommal mozgással és hangokkal (nem beszédhangokkal) kellett megjelenítenünk azt a történetet, amikor egy bűnös nőt Jézus elé visznek, hogy ítélje el, de Ő nem megy bele a farizeusok játékába, hanem megváltást hoz a porban fekvő hölgy életébe.
Mindannyian választottunk szerepet magunknak, én zokogtam összekuporodva a padlón, beleképzelve magam a megvádolt nő helyébe. Körülöttem puffogtak a kövek, hőzöngtek a farizeusok, a Jézust alakító csoporttársam pedig rendületlenül írt egy lapra. Az ujja hosszan sercegett a papíron. Érezhető volt a feszültség a levegőben, a kövek egyre gyorsabban dübörögtek, aztán egyszer csak Jézus elfújt mindent, és csend lett, mély, megváltó csend.
Ez a jelenet kitörölhetetlenül beleégett a memóriámba, és azóta is ez teszi kézzelfoghatóvá számomra Isten kegyelmét. Mert Ő elfújta, nincs többé. Megbocsátott mindent, és én és te és mindannyian szabadon léphetünk tovább.
Jósua főpap ott áll Isten színe előtt. Nemcsak a templomban az oltárnál vagy a szövetség ládájánál. A mennyben! Szennyesen, piszkosan, bűnösen. És ott van az is, aki erre felhívja mindenkinek a figyelmét, a Vádló, mert hiába látja a vak is, hogy Jósua nem áll a helyzet magaslatán, neki emlékeztetnie kell a Mindenhatót rá.
De az Úr angyala – aki maga Krisztus, a Fiú Isten, nem lép be ebbe a játékba, hanem helyreteszi a Vádlót, és bocsánatának megkérdőjelezhetetlen bizonyítékát adja. Parancsol, és elveszik a főpap szennyes ruháit. És nemcsak elveszik, hogy mehessen anyaszült meztelenül, aztán keressen magának valami szedett-vetett gúnyát. Nem, Ő megváltja a mocskostól, és ad helyette tisztát, épet, gyönyörűt.
Isten neked is így bocsát meg. Megszabadít, felöltöztet, betakar kegyelmével. Itt az idő, hogy magadnak is megbocsáss!
Áldott napot!
Szerző: Sz-Cs. Andi - június 04, 2023
Kommentáld!