Megpróbál és megáld!
„Isten ezt felelte Mózesnek: Vagyok, aki vagyok. Majd azt mondta: Így szólj Izráel fiaihoz: A „Vagyok” küldött engem hozzátok.”
Mózes életében a legszélsőségesebb mozzanatok váltakoznak. Gyermekkorában a halál széléről egyenesen a királyi udvar gazdag körébe kerül. Innen számkivetésbe kell mennie, majd amikor már megszokta a családi és munkás élet egyszerű hétköznapjait, Isten egyszerre csak megragadja és elküldi, hogy legyen népvezér. A csodás látvány vonzotta Mózest, aki aztán hallotta ott Istennek – vagy Isten angyalának – hangját. A hozzá szóló kijelentésből először is megértette, hogy valóban Isten közelében, „szent” földön áll. A szent szó alapjelentése annyi, mint a világi, használattól elkülönített, Istenhez tartozó. Ilyen értelemben alap követelmény volt az, hogy Mózes levesse saruját, amely az emberi lélek szennyezettségét jelképezi. Ezután Isten ismertette magát és élesen elkülönítette lényét az egyiptomi istenektől, akiket Mózes korábban ismert, abban az elhatározásában, hogy Ő meg akarja szabadítani a rabságban tartott népet. Látja sorsukat, hallja jajkiáltásukat. Mindezzel kifejezésre akarja juttatni azt, hogy az Ábrahám, Izsák és Jákob Istene élő Isten, aki lát, hall és cselekszik.
Isten embereken keresztül cselekszik! Mózes az egyik legjobb példája ennek, hiszen gyermekként a halál árnyékában járt, élete csak édesanyja leleményességén, merészségén és nem utolsó sorban hitén múlott. Felnőve egy olyan helyen találja magát, amely a legmesszebb van múltjától, ugyanakkor itt kapja meg a lehetőséget, hogy életfeladatát megélje. Visszatekintve életére, valószínűleg sok mindent megértett és meglátta az események mögött rejlő titkokat.
Életünkben mi is megannyi kérdéssel találkozunk és talán nem értjük, hogy 1-1 helyzet miért adódik életünkben. Hiszem, hogy Mózeshez hasonlóan mi is rendelkezünk életfeladattal. Legyünk az Úr szócsövei, ölelő karja, szeretetteljes szíve és bátorító jelenléte.
Áldott napot!
Mózes a juhokat őrizve, újabb-újabb legelőket keresve vetődött el a „pusztán túlra”, a Hóreb-hegyhez, más néven az Isten hegyéhez. Itt egy csodának volt szem-, és fültanúja. A bokor, amely lángolt, de nem égett el, mélyen hatott Mózesre, de történt valami más is…
Kommentáld!