„A vidám elme
megvidámítja az orcát; de a szívnek bánata miatt a lélek megszomorodik.”
Rólunk,
magyarokról azt tartják, hogy felettébb pesszimista nemzet vagyunk, akiknél a
pohár mindig félig üres, akik az ementáli sajtban is csak a lyukat látják, akik sírva
vigadnak, stb.
Én azonban nem
hiszek a fajelméletben, az ilyenfajta, egy egész nemzetet érintő
általánosításban és nem hiszek abban, hogy a bizakodó, pozitív látásmód, egyedül
a genetika vagy a vérmérséklet függvénye lenne. Nem hiszem, hogy egyesek
optimistának, mások pesszimistának születnek.
Sokkal inkább
hiszek abban, hogy a megelégedett, boldog, nyugodt életszemlélet a tapasztalás,
a szocializáció, a szülői, a társadalmi mintakövetés eredménye. Így, a vidámság
nem egy a génjeinkbe előre megírt belénk programozott érzés, hanem egy
megtanulható látás- és életmód.
És ha szeretnél
vidám elmére szert tenni, ha szeretnél az Úrban örülni (Fil.4:4), akkor Pál tanácsait megfogadva, minden
alkalommal hálaadással tárd fel szíved kívánságait, és arra figyelj, azon
gondolkozz, azt hallgasd, azt nézd, elmédbe az vésődjön be, ami igaz,
tisztességes, igazságos, tiszta, kedves, jó hírű, erényes, dicséretes, és a
békesség Istene veled lesz.
Kommentáld!