Ekkor Péter magához tért, és így szólt: Most tudom igazán, hogy az Úr elküldte az ő angyalát, és kimentett engem Heródes kezéből és mindabból, amit a zsidó nép várt.
Előfordult veled, hogy álmodtál valamit, és annyira valóságszerű volt, hogy azt hitted, hogy tényleg az történik, amit álmodsz? Ebben nincs semmi csoda: az álmaink többsége ilyen. És olyan már történt veled, hogy álom közben egyszer csak arra gondoltál, hogy ez annyira képtelenség, hogy biztosan csak álmodsz? Én többször gondoltam ilyenkor arra (amikor rossz álom volt), hogy most megrázom a fejem, és fel fogok ébredni, és úgy is történt. Amikor pedig jó álomból ébredtem, csalódott voltam, és szerettem volna folytatni. De mivel álom volt, és felébredtem, sajnos elszállt a folytatás. Valószínűleg sokan ismerjük ezt az érzést is.
Péter a mai történetünkben egy teljesen lehetetlen helyzetben aludt. A várható kivégzése előtti éjszakán, két katonához bilincselve. Egyszer csak megjelent egy angyal a cellában, felébresztette, és azt mondta neki, hogy keljen fel és kövesse. Persze, hogy arra gondolt, hogy álmodik, hiszen ami történt, az visszatükrözte a vágyait! És egyszer csak arra döbbent rá, hogy nem álom, hanem valóság az, amit átél. Milyen fantasztikus lehetett arra ébredni, hogy a szabadulás valóság!
Biztosan mi is mentünk át már hasonlón. Szorult helyzetben voltunk, nem láttunk megoldást, vagy akár a legrosszabb forgatókönyvet vártuk teljesedni... és akkor Isten hirtelen szabadulást küldött! Egy hihetetlenül nehéz vizsga sikerült, egy lehetetlen családi vagy munkahelyi helyzet megoldódott, egy orvosi vizsgálat, aminek az eredményétől tartottunk, nem mutatta ki a bajt, amitől féltünk... milyen öröm, milyen megkönnyebbülés volt ez! Kicsiben átéltük azt a szabadulást, amit Péter ebben a történetben.
És van sok veszélyes helyzet, amiről tudomást sem szerzünk, vagy nem mérjük fel, hogy milyen rázós a helyzet. De akár így történik, akár úgy, naponta hálásak lehetünk Isten szabadító kegyelméért!
Áldott napot!
Szerző: Simon Csaba - március 31, 2023
Kommentáld!