A Szentlélek temploma
„Vagy nem tudjátok, hogy
testetek a bennetek lévő
Szentlélek temploma, akit Istentől
kaptatok, és ezért nem a magatokéi vagytok? .”
Egy rabbival történt. Egy nap megkérdezték tőle, hogy vajon
mi a Gonosz legszörnyűbb tette? A rabbi maga válaszolt a kérdésre: - ha az
ember megfeledkezik arról, hogy királyfi.
A modern társadalmi normák olyan gyors ütemben haladnak,
hogy elég őket követni. Akik többet éltek már, mint 40 év, azok látják, hogy
alig pár évtized leforgása alatt mennyit változott a világ, a kultúra, a
társadalom és vele együtt az elvárások is, amelyeket az épp aktuális divat vagy
eszmék megkövetelnek.
Akik nem szeretik a változásokat, azoknak van egy pompás
hírem: Istennél nincs helye változásnak vagy változás árnyékának! Így van ez azokkal a dolgokkal is, amelyeket
ő teremtett. Természetesen ettől nem fog
megállni a Föld forgása vagy a virágok növekedése, a fű zöldülése, a változás
nem ezekben keresendő. Ők megújulnak, ahogy mi, emberek is megújulunk Isten
által. Ennek a megújulásnak pedig egy csodálatos eredménye születik!
Isten elkezdi az életünket, a lelkünket úgy használni,
akárcsak egy hangszert, amelyet egy rendkívüli művész kezei közé adtak. Olyan
zenét fog játszani, amelyet senki más nem tud.
Ám ezt a szép zenét megelőzte egy mellésikerült dallam,
amelyet mi akartunk összehozni. Kissé
visszatérve az elejére, a bűnbeeséshez,
találunk valamit. Az első dolog, ami segítette a gonoszt, hogy
megfertőzzön a bűnnel az a mérhetetlen nagy kíváncsiság, amelyet felébresztett
Évában, aki aztán tovább adta ezt Ádámnak. Felütötte a fejét az a vágy, amelyet
nevezhetünk tudásszomjnak is, hogy az ember saját maga ismerje meg, hogy mi a
rossz és mi a jó. Ez azonban akkor kezdett bűnné válni, amikor elindult a
fantázia azon az úton, amely azzal
kezdődik, hogy „Ennyi még nem árthat.” és haladunk tovább. A kíváncsiság, a
tudásszomj valami olyan iránt, amelyről sejthető, hogy nem a jó oldalára
tartozik, bűnbe viszi az embert.
Kommentáld!