„Láttam, hogyan élt, mégis meggyógyítom! Vezetem őt, vigasztalással fizetek neki és gyászolóinak. Megteremtem ajkán a hála gyümölcsét: Békesség, békesség közel és távol! Ezt mondja az Úr: Meggyógyítom őt!”
Tizenegy évvel ezelőtt, 2012. március 11-én vasárnap ugyanezek az igék alkották a reggeli dicséret áhítatának alapszövegét, róluk szólt az utolsó írásom, amit Édesanyám elolvasott. Ekkor már jóideje egy hospice kórházban ápolták őt, és tudtuk, hogy nagy valószínűséggel mi lesz a történet vége. Tudtuk, hogy lehetetlen, hogy minden nap ajándék, hogy bármikor jöhet az a bizonyos telefon. Sokan imádkoztak a gyógyulásáért, nagyon sokan, és mi kapaszkodtunk. Istenbe, akinél semmi sem lehetetlen, abba, hogy annyian könyörögnek érte, egy évtizedekkel korábbi álomba, amiben akkor beteg volt, de valaki azt mondta, ne féljünk, mert meg fog gyógyulni. És kapaszkodtunk abba, hogy nem tudjuk elképzelni a jövőt nélküle.
Egy héttel később Anyám meghalt. Abban nem kételkedek, hogy átélte Isten gyógyítását, hisz az évtizedek óta tartó távolság egészen eltűnt közöttük, és találkoztak igazán egymással. De Isten fizikai gyógyításában azóta is hatalmas küzdelem számomra hinni. „Nagyszerű lenne, ha ugyanúgy láthatnám Isten gyógyító munkáját az emberek életében, mint azok, akik Jézust hallgatni sereglettek össze annak idején. Imádkozom is ezért, de egyben minden igyekezetemmel azon vagyok, hogy el tudjam fogadni ezt a misztériumot, és bízni tudjak abban, hogy Isten tudja, mit csinál.” (Adrian Plass: Miért követem Jézust? Budapest: Harmat Kiadó, 2004. 78.)
Tizenegy éve azt fogalmaztam meg, hogy „Tudod, barátom, nem tudsz olyan messzire menekülni, hogy Ő feladná az utat utánad. Fontos vagy neki, és szeretne veled, a megtörttel találkozni. Szeretne új erőt adni, bizalmat, hitet és kitartást a mindennapokhoz. Szeretne gyógyulást hozni sebeid helyébe, szeretné, ha végre igazán annak ismernéd meg, aki Ő valójában, és felhagynál a felesleges meneküléssel.”
Kedves Olvasó! Isten küzd érted, ahogy értem is, a Vele való kapcsolatunkért. Néha közelről, néha távolról. Van, hogy jól esik a gyógyítása, és van, hogy kimondottan fáj, amikor a dolgok mélyére ás le velünk. De Ő tudja, mit csinál. Ő gyógyít akkor is, ha sokszor úgy érezzük, lehetetlen.
Mert Ő jó. Szeret. És nem mond le rólunk. Ott van velünk a gödör legalján is, vezet a mi tempónkban. És minden vágya, hogy igazán kapcsolatban legyünk Vele.
Áldott napot!
Szerző: Sz-Cs. Andi - március 12, 2023
Kommentáld!