Akik rendszeresen olvassák a Bibliát, és megfigyelték az Ószövetségben a választott nép történelmének megörökített mozzanatait, és a prófétákon keresztül hozzájuk szóló isteni üzeneteket, azok észrevehettek egy érdekes jelenséget. Isten sokszor küldött figyelmeztetést azokban az időszakokban, amikor a nép figyelmen kívül hagyta tanácsait és parancsait, és kizsákmányolták a kiszolgáltatottakat, illetve Isten helyett a bálványokhoz fordultak. Ezek a feddő üzenetek általában arról szóltak, hogy mivel a maguk útját akarják járni, Isten sem erőlteti rájuk áldásait és védelmét, és ezért számíthatnak rá, hogy az ő országukban is lesz szárazság, járványok, háborúk, jönnek a megszállók, és így tovább, amik máshol is történnek a dolgok természetes rendje szerint.

Ami azonban érdekes, hogy a figyelmeztető üzenetek után a próféták szavaiban, írásaiban idővel mindig megjelenik Isten változatlan szeretetének üzenete, és a helyreállítás, a békesség ígérete. A fenti zsoltárvers alapján Isten ezt (többek közt) azért teszi, azért „hirdet békességet népének, híveinek, hogy ne legyenek újra oktalanok”. A bátorítással, az ígéretekkel, a bűnös nép megváltozásának, megtérésének előre vetítésével próbálja elkerülni azt, hogy újra ugyanazokat a hibákat, bűnöket kövessék el, amik miatt a rossz dolgok megtörténtek velük. Egy pozitív képet mutat nekik magukról, hogy segítsen olyanná válni.

Ez egy olyan hozzáállás, amit mi is megtanulhatnánk tőle! Igaz, hogy nem mindig működött a történelem során – ez attól függött, hogy a címzettek hallgattak-e rá vagy sem, – Istenünk mégis így dolgozik, mert tudja, hogy jobbá szidni senkit nem lehet, csak jobbá szeretni. Hogyan szoktunk mi viszonyulni a körülöttünk élő, (szerintünk) problémás emberekhez? Hogyan beszélünk velük? Mit üzennek nekik a cselekedeteink? Segítenek-e jobbá válni, vagy a mi elvárásainkat közvetítik? Ha lelki emberek vagyunk, Isten gyermekei, akkor cselekedjünk úgy, ahogy tőle látjuk!

Áldott napot!

Szerző: Simon Csaba - március 03, 2023