Erő Krisztusban
A minap
rettenetesen elfáradtam a munkában. Egész nap nem voltam otthon, és
hazafelé az autóban már azt éreztem, hogy utolsó csepp erőmet kell
igénybe vennem, hogy épségben célba érjek. Hála Istennek, így is
történt.
Elgyötörten szedtem össze a bevásárlást az autóból, és ahogy
megálltam a lépcső alján, a babakapu mögött állva megpillantottam a
kislányomat, aki fülig érő szájjal köszöntött: “Apa, apa!” Ebben a
pillanatban elszállt minden fáradtságom, és egy olyan bugyorból került
elő új energia, amiről nem is tudtam, hogy létezik.
Mikor
lélegzünk, a tüdőnkbe szívjuk a tiszta, és kilélegezzük az elhasznált
levegőt. Ez mindenkinek gondolkodás nélkül megy. A teremtés csodájának
köszönhetően azonban soha nem fújjuk ki az összes szén-dioxidot, ami
bent maradt a tüdőnkben. Ez a maradék levegő, amit soha semmilyen
körülmények között nem tudunk kifújni. Megpróbálhatod, és mindig lesz
egy pici, amivel többet sikerül kipréselned magadból, de el soha nem fog
fogyni. Valamennyi levegőnek mindig kell lennie a szervezetünkben.
Ugyanígy van ez az erőnkkel is.
Amikor már
úgy érezzük, hogy minden erőnk elfogyott, amikor biztosak vagyunk benne,
hogy többet nem tudunk kipréselni magunkból, akkor a legváratlanabb
pillanatokban mintha valami rejtett zugból újra előtörne az energia. De
honnan? Hiszen egy perce még a fáradtsággal küzdöttem!
Vészhelyzetben
édesanyák egyedül emelnek fel autókat, hogy az alá szorult gyermeküket
kimentsék. A háború sújtotta területekről menekülő családok éjt nappallá
téve vándorolnak, hogy végre biztonságban lehessenek. Orvosok álmukból
felébresztve életmentő műtéteket hajtanak végre. Szülők virrasztanak a
beteg gyermekeik ágyánál. Honnan ez a sok energia?
Pál sokat
tudna mesélni fáradtságról, hiszen a fentiekből sokat ő maga is átélt. Ő
már tudja, amit ma te is jól véss az eszedbe: az a kis bugyornyi erő,
amire szükséged van, Isten kezében van, ő rejtette el benned, hogy azt
soha ne meríthesd ki. Ha tőle kéred, ő ad belőle neked. Mindig “még egy
kicsit”, amikor szükséged van rá!
Kommentáld!