Ismét egyre többen kerülnek kórházba és lélegeztető gépre a COVID miatt. Növekszik a fertőzés következtében elhunytak száma. Megölte két éves gyermekét. Lezuhant egy repülőgép. Tragédia a koncerten. Ítéletidő tombol.
Ahogy elborzadva hallgatom e híreket, kitör belőlem a kérdés: Ó, Uram, meddig nézed ezt a sok szenvedést, meddig kell még átélni fájdalmat, szeretteink elvesztését?
S a válasz: Lukács 13:6-9. Egy embernek hatalmas szőlőültetvénye volt, melynek közepébe egy fügefát ültetett. Egy alkalommal, ahogy szokása szerint végigjárta kertjét, megéhezett és megállt e fánál, gondolván egy pár fügével csillapítja éhségét. Igen ám, de bárhogy nézte, bárhogy kereste; a fán egyetlen gyümölcsöt sem talált.
Azt mondta erre a szolgájának; rendszeresen idejárok és már három éve nem hozott semmi termést ez a fa. Fogd a fejszét, vágd ki, minek foglalja itt a helyet!
Erre a szolga azt mondta: Ó, Uram! Adj még neki egy évet! Megkapálom, megtrágyázom.
S mit hozott ennek a fának az az egy év? Mire volt jó az időkérés, a hosszabbítás?
E félbehagyott jézusi példázat folytatása és befejezése rajtad áll:
Rajtad, akit ma a Szentlélek arra ösztönöz, hogy térj meg és teremj a megtéréshez méltó gyümölcsöt, mely szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség. (Gal.5:22)
Rajtad, aki kaptál még egy napot az Istentől.
Rajtad, aki még itt vagy és élsz.
Áldott napot!
bejegyezte: szilárd – november 10, 2021
Kommentáld!