A Szentlélek ereje
2020. május 31. Pünkösdvasárnap

Evangélium: 
Jn 20,19-23
Amikor a hét első napján (Húsvétvasárnap) beesteledett, Jézus megjelent a tanítványoknak ott, ahol együtt voltak, pedig a zsidóktól való félelmükben zárva tartották az ajtót. Belépett és így szólt hozzájuk: "Békesség nektek!" Miután ezt mondta, megmutatta nekik a kezét és az oldalát. Az Úr láttára öröm töltötte el a tanítványokat. Jézus megismételte: "Békesség nektek! Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket." E szavak után rájuk lehelt, és így folytatta: "Vegyétek a Szentlelket! Akinek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer, s akinek nem bocsátjátok meg, az nem nyer bocsánatot."

Bevezető ima: Uram, ma azt ünnepeljük, hogy az Egyháznak ajándékoztad a Szentlelket, amelyet a kereszten való türelmes szenvedésed által nyertél meg számunkra. Segíts hinni és bízni abban, hogy erőd jobb apostollá tehet engem országod számára! Hinni és bízni akarok abban, hogy Te tüzet tudsz csiholni ott, ahol langyossá lettem, hogy segítesz megszabadulnom kényelmességemtől, és hogy vissza tudod állítani keresztségem ártatlanságát, s így a lelkem tisztábbá és értékesebbé válhat, hogy minden napon szolgálhasson és tisztelhessen Téged.

Kérés: Jöjj Szentlélek, töltsd el lelkemet kegyelmeddel és gyújtsd lángra bennem szereteted tüzét!

Elmélkedés: 

1. Az ajtó zárva volt. „Te félsz… Mennyire fáj nekem a te félelmed… Ne félj!” Ezek azok a szavak, melyeket Jézus intézett Kalkuttai Teréz anyához, mikor ő a Szeretet Misszionáriusai megalapítására szóló hívást akarta követni. Pontosan mi is tartja vissza Jézus követőit a megtérés és odaadás útján? Lelki restségünk és hiányzó buzgóságunk mögött nem is annyira személyes hibáink és az emberi erényekben való hiányosságaink bújnak meg, mint a megfeszített és feltámadt Úr dinamikus erejével szembeni vakságunk. Saját magunk készítette börtönünkből csak akkor szabadulhatunk, ha szívünket teljesen megnyitjuk a Krisztusba vetett hitnek: tökéletes bizalom (a zűrzavaros jelen és a bizonytalan jövő ellenére), tökéletes remény (azáltal, hogy felhagyunk azzal, hogy először tökéletesek akarunk lenni, mielőtt cselekednénk), és tökéletes isteni bizakodás (amennyiben mások bűneit és saját személyes kudarcainkat félretesszük, melyek nem engednek elszakadni az életről alkotott rövidlátó elképzeléseinktől). Krisztus ma is eljön zárt ajtókon keresztül, és arra kér minket, hogy nyissuk ki ezeket az ajtókat a feltámadott Úrnak a Szentlélek erejében való megtapasztalása által. Ferenc pápa is erre hívja fel a figyelmünket: „Félünk attól, hogy Isten új utakra vezessen bennünket, hogy ki kelljen lépnünk gyakran korlátolt, bezárt, önző látóhatárunkból, és megnyíljunk Isten horizontjainak. Az újdonság, amit Isten életünkbe hoz, nem önmagáért való, nem arra szolgál, hogy leküzdje az unalmat, mint ahogy ez gyakran történik napjainkban. Isten újdonsága adja meg számunkra a valódi örömet, lelkünk békéjét, mert Isten szeret minket és csak javunkat akarja.
Nyitottak vagyunk-e Isten „meglepetéseire”? Vagy bezárkózunk félelemmel telve a Szentlélek újdonsága előtt? Bátrak vagyunk-e, hogy új utakra lépjünk, amelyeket Isten újdonsága kínál fel, vagy védekezünk mulandó struktúrákba zárkózva, amelyek elveszítették a befogadás képességét?” (Ferenc pápa 2013. pünkösdi homíliája)

2. Békesség nektek! Fontos, hogy megvizsgáljuk a mi „békénket” és lássuk, hogy ez ugyanaz a béke-e, mint amit Krisztus gondol. Néha összekeverjük a békét az elégedettséggel és megelégedéssel. Bizonyos múlandó megelégedések életünk részét képezik, és ezekért hálásnak kell lennünk. De ha csak önmagáért keressük, akkor könnyen abba a hibába eshetünk, hogy túlharsogjuk a Lélek életét, amely mélységes békét és megelégedettséget akar hozni életünkbe. A pünkösdnek elsősorban arról kell meggyőznie minket, hogy az ima és a rendezett élet lehetővé teszi számunkra, hogy állandó kapcsolatban legyünk a kegyelem forrásával és az isteni sugallattal.

3. Vegyétek a Szentlelket! A bűnbánat szentségében a Szentlélek működése által nyernek bocsánatot bűneink, mely Krisztusnak a pap általi működését jeleníti meg. Hisszük, hogy Isten irgalmassága új reményt és változást hoz lelkünkbe. Akkor miért nem hisszük, hogy ugyanaz a kegyelem hős szentekké tehet minket, akik a győzedelmeskednek a megpróbáltatások idején, türelmesek a nehéz kapcsolatokban és eredményesebbek az apostolkodásban? Krisztus biztosít minket arról, hogy az Ő ereje soha nem hagy el minket, úgyhogy semmi okunk sincs arra, hogy életünk néhány rossz tapasztalata miatt visszahúzódjunk. A Szentlélek sokkal inkább Krisztussá akar változtatni minket azáltal, hogy lehetővé teszi, hogy lelki értelemben hordozzuk az Ő sebeit és kinyilatkoztassuk a hitetlen világnak.

Beszélgetés Krisztussal: Ó Jézusom, miután megmutattad nekem sebeidet, látom szemedben a reményt, hogy megtérek és felfogom, hogy milyen tökéletes és legyőzhetetlen a Te szereteted irántam. Te azt akarod, hogy minden döntést, melyet meghozok, minden reményt, melyet elfogadok, és minden küldetést, melynek átadom magamat, e szeretetre alapozzam. Jobban akarok bízni a Szentlélek erejében, mely meg tud változtatni engem, mint a saját erőfeszítéseimben. Rád akarok hagyatkozni mindennapi szemtől-szembe való találkozásainkban. Add, hogy az isteni kegyelem forrása legyen az én igazi táplálékom, s többé már ne múlandó élvezetekkel és hasztalan becsvággyal tápláljam lelkemet.

Elhatározás: Az elkövetkező héten minden nap felírom az összes fényt és sugallatot, melyet a Szentlélektől kapok, és megpróbálok készségesen, bizalommal és nagylelkűen aszerint cselekedni.