(Korinthusbeliekhez írt második levél 10. fejezet 4-5. vers)
A minap egy egészségügyi problémával küzdő ismerősöm örömmel újságolta, hogy a háziorvosa egy új gyógyszert írt fel neki, ami úgy néz ki olyan hatásos, hogy elkerülheti a beígért és rettegett műtétet, sőt még diétáznia sem kell, nem kell lemondania kedvenc ételeiről, nem kell változtatni az életformáján. Minden mehet a régiben, majd a gyógyszer kijavítja az ő túlkapásait.
Hogy ez felelőtlen hozzáállás? Az. De Őszintén szólva mindannyian ilyenek vagyunk. Hiszen, ki szereti a lemondást? Ki akar kilépni a biztonságot jelentő komfortzónájából?
Bizony, mi is úgy akarunk csodát, gyógyulást, hogy ne fájjon, hogy minél olcsóbban megússzuk. Milyen jó is lenne, ha Isten is csak átadná a megfelelő gyógyszert, egy szeretetpirulát, örömszirupot, türelemtapaszt, stb., mi meg, ahogy bevesszük, azonnal megbocsátó, hűséges és lelkes kereszténnyé válnánk!
Ám, a pirulák helyett Isten Igéje belső, lelki harcról beszél. A berögzült rossz szokásokkal való küzdelemről, a romboló viselkedésmintákkal való leszámolásról. A gondolatok ’foglyul ejtéséről’, egy új gondolkodásmódról.
De hogyan? Miként lehet irányítani a gondolatokat? Hogyan lehet kilépni az évtizedes keréknyomból és új barázdát vájni?
A megoldás: Minél többet Jézus jellemét szemlélni, minél több időt Vele és a Tőle tanultak gyakorlásával és megélésével tölteni.
Uram, köszönöm, hogy másoknak mindenféle csodapirulák helyett a rám áradó szeretetedet adhatom tovább.
Áldott napot!
bejegyezte: szilárd – szeptember 08, 2021
Kommentáld!