Jöjjetek velem csak ti magatok egy lakatlan helyre, és pihenjetek meg egy kissé. (Mk 6,31)
Sokan mostanában veszik ki nyári szabadságukat, és próbálnak valahol egy kicsit pihenni. Vannak, akik legszívesebben mindig szabadságon lennének, de vannak, akik nem mernek jó lelkiismerettel kikapcsolódni. Pedig Jézus azt tanítja, hogy a pihenés nem fényűzés, hanem a jó minőségű munka egyik feltétele. Persze nem munka helyett, hanem munka után helyes gyakorolni. Megállás nélkül nem lehet jól dolgozni, s itt olvassuk, hogy a tanítványoknak néha enni sem volt idejük.
Hogyan pihenjen egy keresztény ember?
A tanítványok Jézussal mentek el pihenni. Igazi felüdülést a vele való közösség ad. Munka közben is, de néha úgy, hogy csak rá figyelünk. Olyan jellemző, hogy ki mit visz magával évi szabadságára vagy egy-egy szabadnapra. Van, aki fáradtabban jön haza, mint ahogy elment. Tervezzük meg a pihenést, s legyen fontos az Úrral való közösség!
Egy lakatlan helyre viszi Jézus az övéit. Nagy szükségünk van a csendre. Ez önmagában is gyógyít, de Jézus halk és szelíd szavát is jobban értjük így. S csak a tanítványait hívta most. Nem kell ahhoz nagy társaság, hogy felüdüljön az ember, de a legközelebbiekkel fontos ápolni a közösséget. (Ugyanakkor éppen a szabadságunk alatt több lehetőség van meglátogatni olyanokat, akik mindig egyedül, a puszta csendjében élnek.)
Itt a tanítványok végre kibeszélhették magukat Jézusnak. Néha nagyon rövidre szabjuk a vele töltött időt. Szánjunk most többet arra, hogy egészen megnyíljunk előtte!
S végül: egy kissé akarja megpihentetni őket. Mert az élet nem pihenésből áll, a pihenés célja az erőgyűjtés a szolgálatra. De a csendben sokszor jobban látja az ember, mi is valóban a feladata, melyek a jellemző hibái, kiaknázatlan lehetőségei, ki ő és ki az ő Ura. Ezért szükséges munka közben is elvonulni néha a csendbe. Ahogyan Jézus is tette.
Kommentáld!