A vasárnapi evangélium Péter hitvallása Lukács evangéliuma szerint. Mind a három szinoptikus evangélium elmondja ezt a történetet, amely fontos mérföldkő Jézus útján. J. Ratzinger/XVI. Benedek pápa A názáreti Jézus első kötetében (9. fej.) két fontos mérföldkőről beszél: Péter hitvallását és a színváltozást emeli ki, elemzi részletesen.

Mindhárom evangéliumban Péter válaszol a tizenkettő nevében egy hitvallással Jézusnak arra a kérdésére, hogy kinek tartják őt az emberek és maguk az apostolok. „Te vagy a Messiás!”, olvassuk Márknál. Te vagy „az Isten Fölkentje” (Krisztusa), áll Lukácsnál. A későbbi Máté-evangéliumban a legkifejezettebb a hitvallás: „Te vagy a Messiás, az élő Isten Fia.” És itt Jézus még átadja Péternek, a Sziklának a kulcsokat, az oldás-kötés hatalmát, és kijelenti, hogy erre a sziklára építi egyházát. Nyilvánvaló, hogy Máté már az ősegyház kifejlett hitét tükrözi. A hitvallás után Jézus mindhárom szinoptikusnál megjövendöli szenvedését, amit az apostolok nem értenek. Ratzinger pápa hangsúlyozza, hogy Péter hitvallását csak a szenvedés megjövendölésével és a követésére vonatkozó igék összefüggésében érthetjük meg igazán.

Lukács a történet elbeszélését így kezdi: „Mikor egyszer egyedül imádkozott, és csak a tanítványai voltak vele…” A Mester tanítványait bevonja az Atyával való bensőséges kapcsolatába, „fiúi létébe”. Az emberek különböző módon vélekednek az új prófétáról: Illésnek, vagy Keresztelő János szellemében cselekvő prófétának tartják. Jézus övéinek kezdi kinyilatkoztatni istenfiúi mivoltát. Ez a kinyilatkoztatás majd Jézus feltámadása és a Szentlélek eljövetele után lesz világos, és a század végén a János-evangéliumban teljesen kifejezett.

XVI. Benedek megjegyzi, hogy Jézussal kapcsolatban ma is létezik az „emberek véleménye”, akik valamiképpen megismerték őt, és egy prófétának tartják a többi között, talán sikertelen politikai szabadítónak, vagy olyan vallásalapítónak, mint Buddha, Konfucius vagy Mohamed. Olyasvalakinek, akinek rendkívüli istentapasztalata volt, de valójában nem Isten tulajdon Fia, ahogy azt mi keresztények valljuk. Jézus Krisztus címeit csakis az Újszövetség egészének összefüggésében lehet helyesen értelmeznünk, nem szabad kizárólagos történeti-kritikai módszerre hagyatkoznunk. Szoros összefüggés van a hitvallás és Jézus pere között, amikor is a tanítványok hitvallása vádként jelenik meg, tehát amikor a főpap ezt kérdezi: „Te vagy a Messiás, az áldott Isten Fia?” A zsidó vezetők, írástudók és főpapok Pilátus előtt istenkáromlással vádolják: Isten Fiának tette magát, ezért kellett meghalnia.

Jézus Krisztus ma is, nekünk is felteszi ezt a kérdést: „Te, te kinek tartasz engem? Ki vagyok én neked? Egy próféta a ma fellépő új próféták, guruk között?” Vajon a magunk ízlése szerint válogatunk az új vallásokból, szekták üzeneteiből? Avagy az apostolok hitét közvetítő Egyházzal ezt valljuk: „Te vagy Krisztus, az élő Isten Fia, a megtestesült Ige, az egyetlen Üdvözítő!”

Hitünk szerint Jézus Krisztus az Út, az Igazság és az Élet. Ő az Igazság, amelyet a nyugtalan őszinte emberek keresnek, Ő a közvető Isten és az emberek között, az Út, amely az igazi Életre vezet, és ez a teljes Élet is Ő Maga. Kérjük a Szentlélek kegyelmét, hogy mindig, minden körülmények között megvalljuk Jézus Krisztust, az egyetlen Üdvözítőt, és hogy hitünk szerinti hiteles keresztényként éljünk!

(Lk 9, 18-24)

P. Szabó Ferenc elmélkedése az évközi 12. vasárnap evangéliumáról

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír