Bahreinből Rómába visszatérőben Ferenc pápa a hagyományos fedélzeti sajtókonferencia keretében érintette a férfi és női egyenjogúság kérdését, a háborúk ellen felszólító médiumok szerepét és a szégyen kegyelmével kért bocsánatét a visszaélések esetén.

Vertse Márta – Vatikán     

A sajtókonferencia  harmadik kérdését Carol Glatz, a CNS, (Catholic News Service) amerikai katolikus hírügynökség újságírónője tette fel. A nők jogairól kérdezte Ferenc pápát, hivatkozva bahreini beszédére, amelyben hangsúlyozta a nők méltóságát, a társadalmi és köszszférában való jelenléthez való jogukat. A közeli Irán helyzetére is utalva azt kérdezte a Szentatyától, hogy támogatja-e ezeket az erőfeszítéseket, amelyek az emberi testvériségről szóló dokumentumban is szereplő alapvető jogokat követelik? 

A nők jogaiért folytatott harc folyamatos küzdelem – válaszolta a pápa, példának hozva fel hazáját, ahol az 1950-es években küzdöttek azért, hogy a nők szavazhassanak. Elmondott egy legendaszerű történetet is, miszerint a nő azért visel sok ékszert, mert valamelyik országban az volt a szokás, hogy amikor a férj megelégelte a feleségét és elmenesztette, a feleség csak azt vihette el magával, ami éppen nála volt. Azt mondják, ez az ékszerek eredete – tette hozzá a pápa, majd megállapította: a jogok alapvetően fontosak. Hogyan lehetséges, hogy a mai világban nem tudjuk megakadályozni a kislányok körülmetélésének szörnyű tragédiáját? Bűncselekménynek nevezte, hogy az emberiség nem tudja betiltani ezt a gyakorlatot. Van, ahol a nőket „használd és dobd el” tárgyként kezelik, máshol pedig „védett fajták”. Isten nem azért teremtette a férfit, hogy egy kiskutyát adjon neki. Isten egyenlőnek teremtette a férfit és a nőt – mondta Ferenc pápa, majd idézte Szent Pál tanítását, amely az Apostol korában forradalmi volt: a férfi úgy vigyázzon a nőre, mint a saját testére. A nők jogai mind ebből az egyenlőségből erednek. A nők más adottságokkal rendelkeznek, mint a férfiak, de együtt, egymást kiegészítve kell tevékenykedniük. A pápa vatikáni tapasztalatáról szólva megemlítette, hogy mindig jó irányban változtak meg a dolgok, amikor egy nő lépett be egy addig férfiak számára fenntartott munkakörbe. (Példának hozta fel többek között a Gazdasági Tanácsot, amelynek előzőleg hat bíboros és hat világi férfi volt a tagja. A pápa megváltoztatta a világi alkalmazottak összetételét, ma egy férfi és öt női tagja van a testületnek.) Az a társadalom, amelyik eltávolítja a nőket a közéletből, elszegényedik. Jogegyenlőségre és esélyegyenlőségre van szükség – húzta alá a pápa, sajnálattal állapítva meg, hogy honfitársai, az argentinok macsók, ez a tendencia pedig megöli az emberséget. A nőkre szükség van a társadalomban, hogy segítsenek a változásban.

 

Ezután Antoni Pelayo, a Vida Nueva (Új élet) spanyol nyelvű katolikus hírportál pap újságírója fordult a pápához. (Tavaly szeptemberben a budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus egyik tudósítója volt). A „meggyötört Ukrajnára” utalva arról kérdezte Ferenc pápát, hogy hogyan haladnak előre a béketárgyalások a Vatikán részéről, valamint beszélt-e már Putyinnal, vagy szándékában áll-e ezt megtenni a közeljövőben?

Ferenc pápa megelégedetten méltatta a Vatikáni Államtitkárság munkáját, amely jól működik Gallagher érsek, az államközi kapcsolatokért felelős titkár vezetésével. Emlékeztetett rá, hogy a háború kezdetének másnapján elment az orosz nagykövetségre. Közölte a nagykövettel, akit már hat éve ismer és akit humanista embernek tart: készen áll arra, hogy elmenjen Moszkvába és beszéljen Putyinnal. Lavrov külügyminiszter udvariasan azt válaszolta, hogy pillanatnyilag erre nincs szükség. A pápa idáig kétszer beszélt Zelenszkij elnökkel, majd még néhányszor a nagykövettel. A Szentszék a foglyok érdekében is mindent megtesz, ami szükséges, ő maga pedig szüntelenül a béke érdekében emeli fel szavát. Azért használja a „meggyötört” kifejezést Ukrajnára, hogy kifejezze a háború kegyetlenségét, ami talán nem az orosz népé, mert az orosz nagyszerű nép. Inkább a zsoldosoké, akik kalandvágyból mennek a háborúba. Ferenc pápa elmondta, hogy nagyra becsüli az orosz népet, az orosz humanizmust. Dosztojevszkij a mai napig keresztény gondolkodásra ösztönzi a keresztényeket. Megvallotta, hogy nagyon szereti az orosz népet és az ukrán népet is, majd gyermekkoráról szólt. Tizenegy éves volt, amikor a környezetében volt egy ukrán pap, aki ukránul mutatta be a szertartásokat, és nem voltak ministránsai. A Szentatya tőle tanulta meg ukránul az oltárszolgálatot, az ukrán egyházi énekeket, amelyeket mind ismer nyelvükön, mert gyermekkorában tanulta, ezért nagyon szereti az ukrán liturgiát. „Két olyan nép között vagyok, amelyeket szeretek” - jelentette ki Ferenc pápa, majd ismételten hangoztatta: egy évszázadban három világháború! Ez a mostani is világháború, mert igaz az, hogy birodalmaknak, az egyik és a másik oldalon, amikor meggyengülnek, szükségük van, hogy háborúzzanak, hogy erősnek érezzék magukat és fegyvereket adjanak el.

 

Ma a világ legnagyobb csapása a fegyveripar. Valaki azt mondta neki, hogy ha egy évig nem gyártanának fegyvereket, akkor megszűnne az éhség a világban. Jemenben a gyermekek éheznek, Mianmarban a rohingyák egyik helyről a másikra vándorolnak, Etiópiában reméljük abbahagyják, de mindenütt háború zajlik. Most Európában közelről érint bennünket az orosz-ukrán háború. A pápa utalt a Szíriában, Libanonban hosszú évek óta tartó tragédiára, majd felidézte, hogy amikor 2014-ben felkereste Redipugliában, az olasz-szlovén határnál, Doberdo és Isonzo folyó környékén lévő olasz hősi temetőt, hosszasan sírt, nem szégyelli bevallani. Nagyapja végig járta a Piavét, és elmondta, hogy mi történt ott, és a pápa most látta azoknak a fiatalembereknek a sírjait. Ferenc pápa azokat a huszonéves amerikai fiatalokat is megsiratta, akiknek a sírja a Róma környéki Anzióban van és akik az 1944-es partraszállást követően haltak hősi halált. Akkor is szívből jövő sírással gondolt azokra az édesanyákra, akiknek kopogtattak az ajtaján és egy borítékot nyújtottak át: „Asszonyom, megtiszteltetés számomra, hogy közölhetem Önnel, hogy Önnek van egy fia, aki a haza hőse”. A pápa szólt a normandiai partraszállásról is, ami szintén mélyen megérintette a szívét, amikor egy megemlékezésen sok kormányfő gyűlt össze. „Igaz, hogy a nácizmus bukásának a kezdetére emlékeztek, de hány fiú maradt ott a normandiai tengerparton? Mintegy harmincezer. Ki gondol most ezekre a fiúkra? A háború okozza mindezt” – mondta Ferenc pápa, arra kérve az újságírókat, hogy legyenek pacifisták, beszéljenek a háború ellen, harcoljanak a háború ellen. „Testvérként kérlek erre titeket!” – fejezte be válaszát Ferenc pápa.

 

Hugues Lefèvre, a római székhelyű, vatikáni, szentszéki hírekről tájékoztató I. Media Hírügynökség fiatal francia újságírója a szexuális visszaélések témáját érintette kérdésében. Franciaországban ugyanis most került nyilvánosságra, hogy az egyház titokban tartotta egy ma már nyugalmazott püspök 2021-ben történt elítélését, aki az 1990-es években, papként szexuális visszaéléseket követett el. Ma sok katolikus szeretné tudni, hogy a pápa szerint a kánoni büntetéseket nyilvánosságra kellene-e hozni, megszűnik-e a titkolózás ezen a téren?

A szexuális visszaélések problémája mindig is létezett, nemcsak az egyházban, hanem mindenhol, 42-46 %-uk a családban vagy a szomszédságban történik – válaszolta Ferenc pápa, nagyon súlyosnak nevezve a jelenséget, majd hozzátette, hogy a társadalomban szokás szerint még ma is mindig mindent eltussolnak. Az egyházban akkor kezdett megváltozni, amikor kitört a bostoni botrány Law bíboros idejében (2002-ben), aki a botrány miatt lemondott. Ez volt az első alkalom, hogy egy visszaélési eset botrányként került nyilvánosságra. Azóta az egyház tudatosította ezt, és elkezdett változtatni a visszaélések kezelésén, míg a társadalomban és más intézményekben általában továbbra is eltussolják az eseteket.

 

A püspöki konferenciák elnökeinek e témában megrendezett találkozója alkalmából a pápa statisztikai adatokat kért az UNICEF-től és az ENSZ-től a visszaélések jelenségéről, és egyesek szerint az egyház kisebbségben van a családokhoz, iskolákhoz, sportintézményekhez képest. Azonban egyetlen eset is tragikus lenne, mert a pap hivatása, hogy segítse az embereket a növekedésben, így azonban tönkreteszi őket. Nem szabad hagyni, hogy ez megtörténjen. Nem lehet azzal mentegetőzni, hogy „az akkori kor kultúrája” és a „mai társadalmi kultúra” a felelős az elhallgatásért. A pápa nyilvánosan köszönetet mondott O’Malley bíborosnak, aki egy jó kapucinus szerzetes hősiességével felismerte, hogy intézményesíteni kell a kiskorúak védelmét egy bizottság létrehozásával. Vannak még az egyházban olyanok, akik nem osztoznak ebben a folyamatban, és kísértést éreznek a megalkuvásra, de az egyház eltökélt szándéka, hogy mindent tisztázzon. A pápa elrendelte a kétes ítéletek felülvizsgálatát nem jól kezelt ügyekben, hangsúlyozva, hogy mindnyájan bűnösök vagyunk és mélyen kell szégyenkeznünk. A szégyen kegyelem, csak így harcolhatunk a világ bűnei ellen, utalt Ferenc pápa Loyolai Szenet Ignác tanítására, aki a Lelkigyakorlatokban arra serkent, hogy a szégyen kegyelmével kérjünk bocsánatot összes bűnünkért. Argentínában az egyik sértés az, ha valakit „szégyentelennek” neveznek. Az egyház nem lehet „szégyentelen”, szégyenkeznie kell a rossz dolgokért, ugyanakkor hálát kell adnia Istennek a jótettekért – válaszolta Ferenc pápa. Az egyháznak minden jóakarata megvan, hogy ezen az úton haladjon tovább, a média szakemberei segítségének is köszönhetően.