Budapestről Rómába visszatérőben vasárnap este Ferenc pápa – szokásához híven – a repülőgépen válaszolt a vele együtt utazó újságírók kérdéseire, mert a bő egy órás utazás ezúttal erre most kevesebb lehetőséget kínált. A Szentatyát a magyarországi látogatás tapasztalatairól, a migránsokról, Hilárion metropolitáról, a béketeremtésről, egészségi állapotáról, további útjairól és a visszaszolgáltatott műkincsekről kérdezték.

Vertse Márta / Vértesaljai László – Vatikán               

Matteo Bruni szentszéki szóvivő:

Jó napot, Szentatya! Köszönjük a szavait, melyeket  ezekben a napokban a magyar társadalom különböző részeivel való számos találkozás során mondott, egy kicsit a 2021 szeptemberi találkozókkal folytonosságban, és köszönjük a lehetőséget, hogy folytathatjuk a beszélgetést az Ön utazásáról. Köszönöm szépen.

Ferenc pápa:  

Jó estét és köszönöm a munkájukat és a társaságukat. Három intenzív, de jó nap volt. Most tiétek a szó.

Matteo Bruni:

Nos, az első kérdés egy magyar újságíróé, Hubai Antalé az RTL Klub Magyar Televíziótól:

Hubai Antal – RTL KLUB:

Jó napot! Tudjuk, hogy Önnek, Szentatya, számos személyes tapasztalata volt magyarokkal az élete során. Megváltozott-e ez, és ha igen, akkor hogyan változott a véleménye a Magyarországon megélt mostani találkozásai nyomán?

Ferenc pápa: 

Valóban, a ’60-as években szereztem tapasztalatokat a magyarokról, amikor Chilében tanultam, ott sok magyar jezsuita élt, akinek el kellett menniük Magyarországról, mert elüldözték őket. Aztán mély baráti kapcsolatba kerültem a Ward Mária (alapította) magyar szerzetesnővérekkel, akiknek volt egy iskolájuk Buenos Airestől húsz kilométerre. Havonta kétszer meglátogattam őket, kicsit úgy, mint az ő különleges káplánjuk. Aztán elég jól megismertem a Buenos Aires-i magyar világi hívők közösségét. Nem értettem a nyelvüket, de két szót megtanultam, ezek pedig a „gulyás” és „tokaji”. Ez szép tapasztalat volt és mélyen megérintett a menekült létnek a fájdalma, amikor az ember nem térhetett haza. Ward Mária szerzetesnővérei (angolkisasszonyok), akik otthon maradtak, magánlakásokban rejtőztek el, hogy a rezsim ne hurcolja el őket. Aztán közelről megismertem az egész történetet, hogy meg akarták győzni a jó Mindszenty bíborost, hogy menjen Rómába, de tudtam az ’56-os lelkesedésről és aztán utána a csalódásról is.

Matteo Bruni:

És a magyarokról alkotott véleménye a két utat követően megváltozott-e?

Ferenc pápa: 

Nem, nem változott a véleményem, talán inkább gazdagodott, abban az értelemben, hogy azok a magyarok, akiket megismertem, nagy kultúrával, egy nagy kultúrával rendelkeztek. Azok is, akik nem a felsőbb társadalmi osztályból valók, az egyszerű emberek is rendelkeztek egy alapműveltséggel. Rendszerint németül és angolul beszélgettünk, mert magyarul nem beszélnek az emberek Magyarországon kívül, kivéve a mennyben, mert ott azt mondják, hogy egy örökkévalóság kell a magyar nyelv megtanulásához. Nem változott tehát a véleményem, ugyanazt a stílust tapasztaltam, amit már megismertem.

Matteo Bruni:

A második kérdés Eliana Ruggiero újságírónőé az olasz Agi hírügynökségtől:

Eliana Ruggiero – AGI

Szentatyám, Ön azt a felhívást tette, hogy nyissuk meg, hogy nyissuk meg újra önzésünk ajtaját a szegények, a migránsok, és azok előtt, akiknek nincs rendben az életük. Az  Orbán magyar kormányfővel folytatott találkozóján kérte őt arra, hogy nyissa meg újra az általa lezárt balkáni útvonal határait? Továbbá, Ön a napokban találkozott Hilárion metropolitával is: Hilarion és Orbán maga válhatnak a nyitás csatornáivá Moszkva felé, az ukrajnai békefolyamat felgyorsítása érdekében, vagy lehetővé teszik az Ön találkozóját Putyin elnökkel? Köszönöm.

Ferenc pápa: 

Azt hiszem, hogy a béke mindig „csatornák” megnyitásával jön létre, a békét soha nem lehet bezárással teremteni. Mindenkit meghívok, hogy nyisson kapcsolatokat, a barátság csatornáit … Ez nem könnyű. Ugyanazt a beszédet, amit egyébként mondok, most megosztottam Orbánnal és ezt tettem egy kicsit mindenütt. A migrációról szólva: azt hiszem, hogy ez egy olyan probléma, amelyet Európának kézbe kell vennie, mert öt ország szenved ettől a legjobban: Ciprus, Görögország, Málta, Olaszország és Spanyolország, mert ezek mediterrán országok és a migránsok többsége ott száll partra. Ha pedig Európa nem vállalja magára a migránsok igazságos elosztását, akkor a probléma csak ezeket az országokat terheli. Azt hiszem, hogy Európának ezzel szemben is éreztetnie kell, hogy ő Európai Unió. Van egy másik probléma, ami a migrációval kapcsolatos, mégpedig a születési ráta. Vannak országok, mint Olaszország és Spanyolország, ahol… nincsenek gyerekek. Az utóbbi időben… tavaly családok egy találkozóján beszéltem erről, és mostanában láttam, hogy az (olasz) kormány és más kormányok is beszélnek erről. Az átlagéletkor Olaszországban 46 év, Spanyolországban még magasabb, és vannak elhagyatott kisebb falvak. Egy migrációs program, amely jól folytatja egyes országok migrációs modelljeit – gondolok például a latin-amerikai diktatúrák idején Svédországra –, segíthet ezeken az alacsony születésű rátájú országokon is.

Végül pedig Hilarion! Hilariont nagyon tisztelem, mindig jó volt a kapcsolatunk. Volt olyan kedves, hogy eljött hozzám (a nunciatúrára), aztán eljött a szentmisére is, és láttam őt itt is, a repülőtéren. Hilarion egy intelligens ember, akivel lehet beszélni, és ezeket a kapcsolatokat fenn kell tartani, mert ha az ökumenizmusról beszélünk - ez tetszik, az nem tetszik - mindenkinek a kezét kell nyújtania és elfogadni a másikét.

Kirill pátriárkával a háború kezdete óta csak egyszer beszéltem, 40 percen át online, majd Antonijon keresztül, aki most Hilarion helyén van, aki meglátogat. Ő püspök, aki plébános volt Rómában, ismeri a környezetet és most én mindig rajta keresztül tartom a kapcsolat, de azt (a találkozót Kirillel) meg kell csinálni.  Aztán az oroszokkal jó a kapcsolatom a most távozó nagykövet révén, aki hét éve a vatikáni nagykövet, nagyszerű ember, comme il faut, kifogástalan ember. Komoly, kulturált, nagyon kiegyensúlyozott. Az oroszokkal a kapcsolatot főleg ezen a nagyköveten keresztül tartom

Eliana Ruggiero, az AGI olasz hírügynökség újságírónője azzal a kérdéssel fordult Ferenc pápához, hogy Hilarion orosz ortodox metropolita és Orbán Viktor miniszterelnök gyorsíthatják-e valamilyen módon az ukrajnai békefolyamatot és lehetővé tehetik-e a Szentatya és Putyin elnök közötti találkozót, felléphetnek-e „idézőjelbe téve” közvetítőnek?

Ferenc pápa a rá jellemző humorral és közvetlenséggel így válaszolt az olasz újságírónőnek: „Gondolhatja, hogy ezen a találkozón nem csak Piroska és a farkasról beszélgettünk, ugye? Beszéltünk mindezekről a dolgokról. Azért beszélünk erről, mert mindenkit érdekel a béke útja. Én készen állok. Készen állok arra, hogy mindent megtegyek, amit meg kell tenni. Most is folyamatban van egy misszió, de még nem nyilvános. Majd meglátjuk… Amikor nyilvános lesz, akkor beszélek róla”.

Matteo Bruni, a szentszéki sajtközpont igazgatója ezután Aura Maria Vistas Miguel portugál újságírónőnek adta át a szót, aki a Rádió Renascença munkatársa.

Az újságírónő a pápát Olaszországon kívüli utazásainak következő újáról kérdezte, amely Lisszabonba vezeti majd augusztusban a XXXVII. Ifjúsági Világtalálkozóra. Hogyan érzi magát egészségileg a Szentatya? Ugyanis mindenkit nagyon meglepett, amikor a pápát kórházba szállították és az a hír járta, hogy elájult. Érez-e energiát arra, hogy azokban az augusztusi napokban találkozzon fiatalok ezreivel? És az Ifjúsági Világtalálkozóra vajon szeretne-e meghívni egy ukrán és egy orosz fiatalt, mint a béke jelképét az új nemzedékek számára?

Ferenc pápa mindenekelőtt az egészségére vonatkozó kérdésre válaszolt. Annak a szerda délelőtti általános kihallgatásnak a végén erős rosszullét fogta el, nem kívánt ebédelni, egy kicsit lefeküdt, nem vesztette el eszméletét, de magas láza volt délután három órakor és az orvos azonnal kórházba vitte, ahol akut, súlyos tüdőgyulladást állapítottak meg a tüdő alsó részében. Istennek hála, elmondhatja, hogy szervezete, teste jól reagált a kezelésre. Hála Istennek! – mondta Ferenc pápa, majd rátért a kérdés második részére, a lisszaboni utazásra. Mostani utazása előtt egy nappal beszélt Américo Aguiarral, Lisszabon segédpüspökével, a 2023-as GMG Alapítvány elnökével, aki eljött hozzá, hogy megbeszéljék, milyen a helyzet. „Igen, elmegyek” – mondta a pápa, háromszor is megismételve elhatározását, remélve, hogy sikerülni fog útja, majd hozzátette, mindenki láthatja, hogy most nem ugyanolyan, mint két évvel ezelőtt, hanem bottal jár, most jobban megy, a pillanatnyi helyzet szerint nem marad el az utazás. Azután pedig ott van Marseille, majd utazás Mongóliába és még van egy utolsó út is, de hogy hová, arra nem emlékezett Ferenc pápa. „A programok mozgatnak” – jegyezte még meg válaszában.

A portugál újságírónő ezután visszatért kérdésének az orosz és ukrán fiatalok találkozására vonatkozó részére, amire Ferenc pápa így válaszolt: Américo – a lisszaboni GMG főszervezője – tervez valamit, utalt már rá, hogy készül valamivel, nagyon jól csinálja.

A negyedik kérdést Nicole Winfield, az Associated Press amerikai hírügynökség újságírónője tette fel arról az erőteljes ökumenikus gesztusról, amelyre a pápa részéről a közelmúltban került sor: a Vatikáni Múzeumokból Görögországnak adományozta a Parthenon szobrok három töredékét. Ez a gesztus visszhangra talált az ortodox világon kívül is, mivel számos nyugati múzeum most a gyarmatosítás korában szerzett tárgyak visszaszolgáltatásáról tárgyal, az e népek iránti igazságszolgáltatás aktusaként. Ferenc pápa nyitott lenne-e a jóvátétel más gesztusaira is? – hangzott az amerikai újságírónő kérdése. Itt példaként utalt azokra a kanadai őslakos népekre és csoportokra, akik a gyarmati időszakban elszenvedett károk jóvátételi folyamatának részeként a Vatikán gyűjteményeiből származó tárgyak visszaszolgáltatását kérték.

„De ez mindenekelőtt a hetedik parancsolat: ha loptál, vissza kell adnod!” – kiáltott fel Ferenc pápa, majd egy történettel válaszolt.  Néha háborúk és gyarmatosítások vezetnek ilyen döntésekhez, hogy elvegyék a másik jó dolgait. A Parthenon töredékeinek visszaszolgáltatására utalva megállapította, hogy ez egy helyes gesztus volt, meg kellett tenni. Ezután feltette a kérdést: „És, ha az egyiptomiak holnap az obeliszkért jönnek, mit fogunk csinálni?” De itt mindenképpen különbséget kell tenni – mutatott rá, majd felidézte tavaly nyáron Kanadában tett látogatását. Megállapodtak Kanadával az őshonos dolgok visszaszolgáltatásában, ami folyamatban van, legalábbis ebben egyeztek meg. Most majd rákérdez, hogy hogyan áll ez a dolog. De a kanadai őslakosokkal szerzett tapasztalatai nagyon gyümölcsözőek voltak. A jezsuiták az Egyesült Államokban is tesznek lépéseket ezen a téren. Erről értesítette a napokban a jezsuita generális. Visszatérve a visszatérítés témájára Ferenc pápa kifejtette, hogy a lehetőségekhez képest vissza lehet adni, ez egy szükséges gesztus, jobb, ha megteszik. Néha nem lehet, nincs rá politikai, vagy valós, konkrét lehetőség. „De amennyire vissza tudtok szolgáltatni, kérem, tegyétek meg, ez mindenkinek jót tesz. Ne szokjunk hozzá, hogy mások zsebébe nyúlunk!” – figyelmeztetett rá Ferenc pápa.

A Budapestről Rómába visszatérő repülőúton tartott pápai sajtókonferencián Eva Fernandez, a spanyol Radio Cope olaszországi és vatikáni tudósítónője tette fel a Szentatyának az ötödik, utolsó kérdést:

„Az ukrán miniszterelnök az Ön segítségét kérte, hogy visszavigyék az erőszakkal Oroszországba vitt gyermekeket Ukrajnába. Gondolja, hogy tud ebben segíteni?” – hangzott a spanyol újságírónő kérdése.

Ferenc pápa pozitív választ adott. Úgy gondolja, hogy igen, mert a Szentszék közvetítőként lépett fel már néhány fogolycserében, és a nagykövetségen keresztül ezek jól sikerültek és úgy gondolja, hogy ez is jól fog menni. Fontos, legalábbis a Szentszék hajlandó ezt megtenni, mert ez helyes, ez egy igazságos dolog, és segítenünk kell, hogy ez ne egy casus belli legyen, (ne legyen ürügy háborúra), hanem egy emberi, humanitárius ügy – mondta nyomatékkal a pápa. Ez elsősorban humanitárius probléma, nem, mint egyfajta hadizsákmány vagy valamiféle háborús átköltöztetés problémája. Minden emberi gesztus segít, míg a kegyetlenség gesztusai nem segítenek. Mindent meg kell tennünk, ami emberileg lehetséges – hangsúlyozta Ferenc pápa, majd így folytatta: „Azokra a nőkre is gondolok, és ezt szeretném elmondani, akik a mi országainkba jönnek: Olaszország, Spanyolország, Lengyelország, Magyarország, annyi nő, akik gyermekeikkel érkeznek és akiknek a férje vagy meghalt, vagy harcol a háborúban”.

A pápa elismerte, hogy ebben a pillanatban lelkesedéssel segítenek ezeken az asszonyokon, de fontos, hogy ne vesszen el erre a lelkesedés, mert amikor a lelkesedés csökken, ezek a nők védtelenek maradnak, és fennáll a veszélye, hogy a „keselyűk” kezébe kerülnek, akik mindig ott keringenek, hogy ezt keressék. „Vigyázzunk arra, hogy ne veszítsük el a menekülteknek nyújtott segítségre irányuló figyelmünket. Mindenki csinálja ezt” – buzdított rá Ferenc pápa, majd jó vacsorát kívánva búcsúzott el a nemzetközi újságíró társaságtól. Viccesen megjegyezte, nem tudja, hogy vacsora, vagy valamiféle csekélyke „gyomortévesztő” következik-e, de utolsó szavaival újból nagy köszönetét fejezte ki a média magyarországi apostoli látogatását elkísérő képviselőinek munkájukért. „Grazie tante del vostro lavoro”.