Ferenc pápa „Ad charisma tuendum” – „A karizma őrzésére” k. Motu proprio formában megjelent levelében elrendeli, hogy az Opus Dei Prelatúra többé már nem a Püspöki, hanem a Papi Kongregáció hatáskörébe tartozik és a Prelátust nem lehet püspökké szentelni. Mons. Fernando Ocáriz prelátus: Ferenc pápa azt kéri, hogy az új prelátus legyen vezető, de főleg atya.

Vertse Márta – Vatikán  

Negyven évvel az Ut sit k. apostoli konstitúció közzététele után, amellyel II. János Pál megalapította az Opus Dei Prelatúrát, Ferenc pápa most Ad charisma tuendum k. Motu propriójával néhány módosítást vezetett be és új irányvonalat jelölt ki, összhangban Praedicate Evangelium k., a Római Kúriáról szóló, idén március 19-én kihirdetett apostoli konstitúciójával. A pápa célja, hogy „védelmezze a karizmát” és „előmozdítsa az evangelizáló tevékenységet”, amelyet az Opus Dei tagjai végeznek a világon, terjesztve „az életszentségre való meghívást a munka, valamint a családi és társadalmi elkötelezettségek megszentelése” révén. A július 14-én keltezett pápai dokumentumot július 22-én tették közzé, rendelkezései augusztus 4-én lépnek hatályba.

 

A Praedicate Evangelium 117-es cikkelye alapján a Motu proprio első cikkelye elrendeli, hogy az Opus Dei továbbá már nem a Püspöki Kongregáció, hanem a Papi Kongregáció hatáskörébe kerül, amelynek az Opus Dei Prelátusa, vagyis legnagyobb tekintélye évente jelentést nyújt be a Prelatúra állapotáról. A múlttal ellentétben a Prelátust többé nem lehet püspöknek kinevezni. A Motu proprio negyedik cikkelye megmagyarázza ezt a rendelkezést: célja, hogy megerősítse azt a meggyőződést, hogy a Lélek sajátos adományának védelmére olyan kormányzási formára van szükség, amely inkább a karizmán, semmint a hierarchikus tekintélyen alapul. Az Opus Dei Prelátusának titulusa tehát a számfeletti apostoli protonotárius lesz, tisztelendő Monsignore címmel.

 

Emlékeztetve arra a „rendkívül nagy reményre” amellyel az egyház „anyai gondoskodásával és figyelmével fordult az Opus Dei felé” Prelatúraként való megalapítása idején, ahogyan azt annak idején Wojtyła pápa megfogalmazta, a pápai dokumentum hozzáteszi, hogy ezzel a Motu Proprióval meg kívánja erősíteni az Opus Dei Prelatúrát az egyház hitelesen karizmatikus kontextusában, meghatározva annak szervezetét, összhangban az Alapító, Szent Josemaría Escrivá de Balaguer tanúságtételével és a személyi prelatúrákra vonatkozó zsinati ekkléziológia tanításaival.

 

Mons. Fernando Ocáriz, az Opus Dei prelátusa, miközben „gyermeki engedelmességgel” elfogadja Ferenc pápa rendelkezéseit, a Prelatúra tagjaihoz intézett levelében annak a kívánságának ad hangot, hogy a pápa felszólítása mindnyájukban „találjon erőteljes visszhangra” legyen „alkalom arra, hogy a maga mélységében megértsük a lelkiséget, amelyet az Úr oltott alapítónkba és azt osszuk meg sok személlyel a családi, munkahelyi és társadalmi környezetben”. Ami az Opus Dei legfőbb tekintélyét, a Prelátus alakját illeti, Mons. Ocáriz levelében köszönetet mond a „szeretetközösségnek azokért a gyümölcseiért, amelyeket Boldog Álvaro és Don Javier püspöksége képviselt, ugyanakkor a Prelátus püspökké szentelése csakúgy, mint a múltban, ma sem szükséges az Opus Dei vezetéséhez. A Pápa célja, hogy hangsúlyozza az Opus Dei Művének karizmatikus dimenzióját, valamint a családi környezet, a szeretet és a bizalom megerősítésére hív minket - írja levelében Mons. Ocáriz prelátus.

 

A Prelátus levele tartalmaz nyolc kérdést és a rájuk adott feleleteket, különös tekintettel a Motu proprióban foglaltak legközvetlenebb következményeire, amelyek hatással vannak a Prelatúra tagjainak életére. A karizma és a hierarchia közötti kapcsolatra vonatkozóan a Prelátus hangsúlyozza: „A Motu proprio emlékeztet rá, hogy az Opus Dei kormányzásának a karizmát kell szolgálnia, amelynek kezelői, nem pedig tulajdonosai vagyunk, hogy a karizma növekedjen és gyümölcsöt hozzon, azzal a hittel, hogy Isten az, aki mindenkiben mindent cselekszik”.