Farsang utolsó vasárnapja van, szerdán már kezdődik a nagyböjt. Azt mondják, önfeledten örülni csak a gyermek tud. Ilyenkor, farsang idején azonban a felnőttek is megpróbálnak ellazulni, erre is jó az álarc, a jelmez, valami teljesen más alakot felölteni egy pár órára, hogy kikapcsoljuk a mindennapok idegölő hajszáját, gondjait. Mert ellazulni nem csak a gyermeknek kell. A felnőtt éppen a vállára nehezedő felelősség terhét kell hogy fellazítsa időről időre, hogy ép maradjon, hogy tovább tudja vinni az élettel együtt járó terheket.

De hogyan lehet önfeledten ellazulni, amikor nem messze veszélyes konfliktus felhői gyülekeznek nemcsak a szomszéd, de bizony a mi fejünk felé is? Ha a fogyó erdők, tiszta vizek gondját nem érezzük a magunk bőrén, az ukrán-orosz konfliktus bizony fenyegetően közel van ahhoz, hogy a magunkénak is érezzük. Bizony vannak fiatalok, akik megvallják: rosszul alszom manapság, félek a háborútól.
A fenyegetettség érzése sokak életét megkeseríti, bizony hívőkét is. Nem csak a tapasztalatlan fiatalokét. Idősebbek is állandó félelemben élnek, mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a legkülönbözőbb összeesküvéselméletek, amelyeket hallunk, és amelyeket vallásos körökben is terjesztenek. Ilyenkor mindig elgondolkodom: milyen mélyre ivódott be a rettegés, ha Istenben hívő ember is világméretű konspirációk árnyékában vergődik, nem Istenre támaszkodik, hanem félelmét szertekiabálva maga is terjeszti ezeket a hiedelmeket?

Ferenc pápa épp a minap tette fel azt a kérdést, hogyan lehet, hogy magukat hívőnek valló csoportok, népek egymást gyűlölve feszülnek egymásnak? Szomorú, hogy kereszténységükre büszke emberek és népek ellenségnek tekintik egymást…

Kisebb vallásos közösségekben is újra meg újra előfordul, hogy éppen a vallásos életmódot gyakorlókat tartják furcsának még vallásos társaik is. Nem a fundamentalista szélsőségekre célzok, olyanokra, akik vérvételről se akarnak hallani, számtalan orvosi vagy tudományos igazságot megkérdőjeleznek a feketehimlő, gyermekbénulás elleni, hatékonyságát bizonyított oltástól a Föld laposságát vallókig. Vannak, akik egész egyszerűen a radikális krisztusi, evangéliumot szeretnék megélni, nem törekszenek villára, luxusautóra, de még az otthonukba sem akarnak semmi extrát – élhetlennek nevezik őket legtöbben. Pedig talán ezek az emberek a valóban boldogok. Nekik nem kell a farsang ahhoz, hogy egy álarc segítségével egy-két óráig merjenek önmaguk lenni. Ezek az emberek nem hétvégén lazulnak, nem a görcsös hajtás az életük, gyermeki bizalommal hagyatkoznak Istenre.

Farsang múltán, a nagyböjtben mi is visszatalálhatunk a gyermek bizalmához… A háború fenyegetésében gyermekkét igaz szívvel kérve imádkozva, Istenre támaszkodva tudunk a nagyhatalmak kicsinyeket számba se vevő gonosz érdekek mentén kirobbantott háborújában a helyes úton maradni, az igazságot és békét kérni.

A Vasárnap 8-as számának vezércikkeként megjelent írás szerkesztett változata.