Édesapám és édesanyám is egyke gyerekként nőtt fel, így számukra az, hogy mi ketten vagyunk a bátyámmal, egy teljesen új tapasztalat volt. Amikor kicsik voltunk, azzal kergettük az őrületbe őket, hogy mindenen is hajba tudtunk kapni. Igen, sokszor szó szerint, bár hajtépésre konkrétan nem emlékszem, de karmolásra meg ütésekre annál inkább.

Viszont ahogy szépen lassan idősödtünk, úgy ezek a verekedések és veszekedések elmaradtak, helyette pedig egy fantasztikusan erős véd- és dacszövetség kötődött közöttünk. Mindent meg tudtunk beszélni egymással, és most már ezzel akasztottuk ki főleg édesanyánkat, hogy péntek esténként, amikor végre hazaért a tesóm a messzi-messzi egyetemről, leültünk valamelyikőnk szobájában, és hajnalig beszélgettünk. El nem tudta képzelni, miről lehet ennyit beszélni, és talán egy kicsit nehezményezte is, hogy ő ebből kimaradt.

Isten kapcsolatra teremtett minket, vérszerinti és választott kapcsolatokra, olyanokra, amikről dönthetünk és olyanokra, amiket úgy kapunk, lényegében kérés nélkül életünk során. Kisebb és nagyobb közösségekbe, hisz „senki sem különálló sziget” (John Donne). És Jézus arra is tanított minket földi élete során, hogyan kell élnünk ezekben a kapcsolatokban.

Sőt, a kereszténység nem is értelmezhető másként, csak közösségben. Hiába gondoljuk a hívő humorista, Adrian Plass után szabadon, hogy nagyon jó keresztények lennénk, ha időnként nem zavarnák meg mások az életünket, ezzel pont a lényegét veszítjük el a Krisztus-követésnek.

Mert Jézus szeretetből halt meg, azért, hogy mi újra közösségben lehessünk Istennel és a másik emberrel. Hogy megtapasztaljuk, milyen az, amikor Ő feltétel nélkül elfogad, kegyelmet és új életet ajándékoz nekünk, és Szentlelkével elindít azon az úton, ami a Megváltó munkáját hívatott továbbvinni.

A mai ige egy találkozásra hív minket. Találkozásra Isten felfoghatatlan szeretetével. Engedjük, hogy megérintsen minket a kereszt csodája, engedjük, hogy átformálja az életünket, és megtanítson minket igazán szeretni! Mert valójában ezt az egyet kéri tőlünk: szeressük Istent, és szeressük embertársunkat. Az egyik pedig nem létezik a másik nélkül.

Áldott napot!

bejegyezte: sz-cs. andi – február 20, 2022