Jézus kettesével elküldött tanítványai sok betegek kentek meg olajjal és meggyógyítottak. A héberek szerint a testbe mélyen behatoló olaj egészséget, örömet és szépséget ad. A vele való megkenés a vidámság és a tiszteletadás jele, a gyógyítási, megszentelési és felszentelési szertartások fontos kelléke. Az olaj és az abból készült kenet jelentése Krisztus tanításában és életében újabb tartalommal telik meg és az egyház szentségi és liturgikus gyakorlatában egészen hozzánk is elér.

Az illatos olaj az öröm jelképe, hiánya a böjt és a gyász kifejezője. A vendég fejére öntött olaj a tiszteletadás jele. Simon farizeus házában éles ellentétet látunk az udvariasság gesztusait elmulasztó, ítélkező vendéglátó gőgös közönye és a Jézus lábát csókkal illető, könnyeivel öntöző és illatos, drága kenettel megkenő nő bűnbánó szeretete között.

A betegek gyógyításában is fontos az olaj szerepe. Az irgalmas szamaritánus, aki észreveszi és megszánja a bajbajutottat, olajat és bort önt felebarátja sebeibe. A betegeket olajjal megkenő tanítványok gesztusa pedig a betegek kenete szentségi szertartásának eredete.

A szent olajok megáldása a mai egyházi gyakorlatban a Szent Három Nap liturgiáját megnyitó nagycsütörtöki szertartásba illeszkedik. A püspök az egyházmegye papságával végzi a szertartást. Itt kerül sor a papi ígéretek megújítására. Ekkor szenteli meg a püspök a katekumenek és a beteg olaját és a krizmát. A keleti liturgikus hagyományban csak a krizma szentelése van a püspök számára fenntartva, a másik két olajat az áldozópap áldja meg a szertartások során.

Az olajjal való megkenés szertartásai hitünk titkainak és igazságainak rövid foglalatai.

Az egyik ilyen különlegesen gazdag és szép rítus a bizánci liturgiában a katekumenek szent olajjal való megkenésének szertartása. Ekkor a pap a keresztelendő homlokát, mellét, vállait, füleit, kezeit és a lábait megkenve ezt az imát mondja.

(A homlokát megkenve) Megkenetik Isten szolgája N. a vigasság olajával, az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek nevében, hogy megnyíljék elméje keresztény hitünk titkainak és igazságainak megismerésére, elismerésére és befogadására.

(Mellét) Lelkének és testének gyógyulására, hogy szeresse az Úristent teljes szívéből, teljes lelkéből, teljes elméjéből és felebarátját, mint önnönmagát.

(Vállait) Hogy örömest vegye magára Krisztus kedves igáját, kegyelettel viselje az ő könnyű terhét és vesse el magától a testi gyönyöröket.

(Füleit) Szolgáljanak fülei a hit tanításának meghallgatására s az isteni evangélium igéinek befogadására.

(Kezeit) Hogy szennytelenül emelje föl kezeit a szentekhez, cselekedjék igazat minden időben és áldja az Urat.

(Lábait) Hogy Krisztus parancsai szerint járjon.    

Még fontosabb a bérmálás szentsége, ahol a kiszolgáltatás tömör formája a hitvallás teljes gazdagságába illeszkedik. A római rítus hagyományában a püspök az Anyaszentegyház nevében felszólítja a bérmálkozókat a keresztségi fogadalom megújítására. Kérdéseire válaszolva a bérmálkozók megvallják, hogy ellene mondanak a Sátánnak, minden cselekedetének és minden csábításának. Hisznek Istenben, a mindenható Atyában, mennynek és földnek Teremtőjében. Hisznek Jézus Krisztusban, Isten egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki Szűz Máriától született, kínhalált szenvedett, akit eltemettek, de föltámadt a halálból, és ül az Atyának jobbján. Hisznek a Szentlélekben, Urunkban és éltetőnkben, akiben a bérmálás által különleges módon részesülnek, úgy, amint pünkösdkor az apostolok. Hisznek a Katolikus Anyaszentegyházban, a test feltámadásában és az örök életben. A püspök, a mi hitünk, az Egyház, Jézus Krisztusban, a mi Urunkban boldogan megvallott hite után imára hív. „Most imádkozzunk, Istenhez, a mindenható Atyához, hogy árassza el jóságosan Szentlelkével fogadott fiait, akik újjászülettek már az örök életre a keresztség vizéből; a Szentlélek erősítse meg őket bőkezű ajándékai által. Szent olajával pedig alakítsa őket hasonlóvá Krisztushoz, az Isten Fiához! Mindenható Isten, Urunknak, Jézus Krisztusnak Atyja, Te szolgáidnak vízből és Szentlélekből új életet adtál, és megszabadítottad őket a bűntől. Urunk, küldd le rájuk a vigasztaló Szentlelket, és add meg nekik a bölcsesség és az értelem lelkét, a jótanács és az erősség lelkét, az isteni tudomány és a jámborság lelkét, és töltsd el őket az istenfélelem lelkével, Krisztus, a mi Urunk által.

A püspök a bérmálandó fejére téve a kezét krizmába mártott hüvelykujjával keresztet rajzol a bérmálkozó homlokára, és a nevén szólítva őt ezt mondja: „N., vedd a Szentlélek ajándékának jelét!”

Az olajjal való megkenésre nemcsak szentségek kiszolgáltatása során kerül sor. A bizánci hagyomány szép eleme a nagyobb ünnepeken előírt lítia, kenyéráldás. Ennek során a pap öt kenyérkét, búzát, bort és olajat áld meg és imádkozik a hívek lelki és testi jólétéért. Az ünnepi liturgia végén olajkenet és antidor, viszontajándék osztás van. A hívek egy darabka megáldott kenyeret kapnak, ami az ősegyházi agapék, szeretetvendégségek emlékéhez kapcsolódik. A homlokukat a megáldott olajjal megkenő pap egyházi hitünk és életünk mély titkát és igazságát mondja ki: Krisztus közöttünk! A hívők - további kommentárt nem igénylő - válasza erre: Van és lesz!