A rózsafüzér imádság az Evangélium rövid összefoglalása. Benne visszhangzik Mária imádsága, hálaadása a megváltás művéért, mely tulajdonképpen az ő szűz méhében kezdődött el. „A rózsafüzérrel a keresztény nép beiratkozik Mária iskolájába.” Általa hívő ember a kegyelmek bőségét nyeri el. Pontosan nem tudjuk, hogy mikor kezdték imádkozni, de a XV. század második felétől már elterjedt imádkozási szokás volt.

1480-tól kezdve biztos forrásokból tudjuk. hogy a keresztények 15 „titok" segítségével imádkozva elmélkedtek Jézus életéről, szenvedéséről és megdicsőüléséről.

A pápáknak is mindig kedves imádságuk volt a rózsafüzér, ezért mindig gondosan ápolták egészen napjainkig. Az imádkozásnak ezt a formáját IV. Sixtus pápa hagyta jóvá 1478-ban. XIII. Leó pápa 1883. szeptember 1-én tette közzé Supremi apostolatus afficio kezdetű encikliáját. Ez a dokumentum előfutára lett számos, egyéb, a rózsafüzérre vonatkozó megnyilatkozásnak, és úgy mutatta be, mint hatékony spirituális segítséget a társadalom bajaira. XXIII. János szintén szorgalmazta az imádság eme formáját. VI. Pál a Marialis cultus kezdetű apostoli buzdításában hangsúlyozta a rózsafüzér evangéliumi jellegét és krisztológiai irányultságát. II. János Pál pápa pedig nem sokkal megválasztását követően, 1978 októberében így nyilatkozott: „A rózsafüzér nagyon kedves imádságom. Csodálatos imádság! Csodálatos az egyszerűsége és a mélysége (...) Elmondható, hogy a rózsafüzérimádság kommentár a II. vatikáni zsinat Lumen gentium konstituciójának utolsó fejezetéhez. Ahhoz a fejezetéhez, mely Isten Anyjának csodálatos jelenlétéről szól Krisztus és az egyház misztériumában. Ugyanis az Üdvözlégy Mária szavainak mondása közben elvonulnak lelki szemeink előtt Jézus Krisztus életének fő eseményei. Ezen események az örvendetes, fájdalmas és dicsőséges titkok összességét adják, s eleven közösségbe kapcsolnak Jézussal - mondhatnánk - az Ő Anyjának szívén keresztül. Ugyanakkor szívünk belefoglalhatja a rózsafüzér e tizedeibe mindazt, ami egy személy, a család, a nemzet, az egyház és az emberiség életét alkotja. Az egyéni gondokat, a felebarát, s különösen a hozzánk, a szívünkhöz közelebb állók gondjait. Így az egyszerű imádság adja az emberi élet ritmusát." Minden bizonnyal II. János Pált is a rózsafüzér pápájaként fogják emlegetni, hiszen 2002. október és 2003. októbere közötti időt a Rózsafüzér Évének nyilvánította Ebből az alkalomból adta ki Rosarium Virginis Mariae kezdetű apostoli levelét, melyben az eddigi titkokat kiegészítette újabb öttel, a világosság titkaival.

V. Pius pápát a ugyancsak rózsafüzér pápájaként is emlegetik. Az ő érdekes története a török időkre nyúlik vissza.

Az 1500-as években Európa rettegett ellensége a török sereg, hisz a kontinens nagy részét már uralma alatt tartotta. A pápák minden erejükkel azon voltak, hogy valamilyen módon megállítsák a török hódításokat. Sok vesződséggel végre 1571-ben sikerült V. Piusnak megszerveznie egy erős keresztény hajóhadat.

A hajókra felhúzták a keresztes lobogókat, és megindultak a törökök ellen. A csata előtti órákban a főparancsnok vezetésével a pápai sereg a rózsafüzér imádkozásába kezdett. Az ütközet ideje alatt Rómában, Pius pápa Szűz Mária képe előtt térdelt, és a rózsafüzért imádkozta, kérte a Szűzanyát, hogy segítse győzelemre a sereget.

A csata elején úgy tűnt, hogy a törökök erősebbek, de a dél körül hirtelen megforduló szél a törökök szemébe fújta ágyúik füstjét, amitől nagy zavarodottság támadt közöttük. Ekkor a keresztény sereg, kihasználva a kavarodást, elsüllyesztette a török vezérhajót. Amikor az ellenség észrevette a veszteséget, már késő volt. A vezér nélkül maradt hajóhad eszeveszett menekülésbe kezdett. Így a keresztények a Lepantó-i tengeri csatában fényes győzelmet arattak, s ezzel hosszú időre elejét vették a törökök hódításainak.

A pápa még abban az órában látomásban értesült a győzelemről. Hálából a győzelem napját, október 7-ét a Rózsafüzér Királynéjának, Szűz Máriának ünnepévé tette. Azóta októbert a rózsafüzér hónapjának is nevezik.