Romzsa Tódor 1911. április 14-én született Máramaros vármegye Rahói járásának Nagybocskó községében, vasúti tisztviselőcsaládban, kilencedik gyermekként. A nagycsalád szerény körülmények között élt, keresztényi szellemben. Nagybocskón végezte el a népiskola négy osztályát, majd 1922-től a Huszti Állami Reálgimnáziumban tanult. 1930-ban kitűnő eredménnyel fejezte be tanulmányait. Hittantanára ajánlásával felvételre jelentkezett Gebé Péter megyéspüspöknél, ő azonnal Rómába küldte az ígéretes fiatalembert. Mint az egyházmegye ösztöndíjasa 1930. október 30-án Rómában a Collegio Germanico-Hungaricoban kezdte el tanulmányait, majd 1934-ben a Pápai Orosz Kollégiumba (Russikum) költözött át, hogy idővel misszionáriusként Oroszországban hirdesse az evangéliumot. Romzsa Tódort 1936. december 25-én, Jézus születésének napján szentelték pappá. A fiatal pap magna cum laude eredménnyel licenciázva, 1937 júliusában utazott haza. Nyár vége felé behívták a prágai tábori lelkészi tisztiiskolára, amit február 28-án fejezett be. Hazatérése után saját kérésre megyéspüspöke a huszti járási Berezova és Alsóbisztra falvak parochiáinak adminisztrálását bízta rá. Sztojka Sándor püspök jó emberismerő volt, felismerte Romzsa Tódor elsőrendű talentumait és nem sokáig hagyta vidéki parochiáin - egyéves tapasztalatszerzés után kinevezte őt az ungvári szeminárium lelki vezetőjévé és a Hittudományi Főiskola filozófiatanárává. Sztojka Sándor megyéspüspök halála után megkezdődött a Munkácsi Egyházmegye vezetésére alkalmas személy kijelölésének folyamata, ami szükségképpen felgyorsult a háborús események közeledtével. A Szentszék 1944. szeptember 8-án Romzsa Tódort nevezte ki munkácsi püspökké. Meglepő volt mindez, mert a 33 éves Romzsa Tódor volt a legfiatalabb a potenciális jelöltek között. Kárpátalja teljes területének elfoglalását a Vörös Hadsereg 1944 novemberében fejezte be. A szovjet megszállás a rendszer lényegéből fakadóan magával hozta az istenhit és az egyházak üldözését. Kárpátalja szovjetizálása egyszersmind a Munkácsi Görög Katolikus Egyházmegye halálos ítéletét is jelentette, csak a Rómával való egység megtagadása és a Moszkvai Patriarchátus fennhatóságának elfogadása menthette volna meg. Romzsa püspöknek a hatalom képviselői az 1944-47-es évek során többször is nyíltan kijelentették, hogy ha ellenáll és a hatalom kérését nem teljesíti papjaival együtt, akkor ne várjanak irgalmat. A püspök válasza minden alkalommal rövid, de annál világosabb és bátrabb volt: "Inkább a halál és mindenfajta kínja, mint a Krisztus Igazi Szent Egyházának elárulása." Mivel az ortodoxiára való átállást egyszer s mindenkorra elutasította, a szovjet pártállam legfelső vezetése a püspök fizikai likvidálása mellett döntött. Sztálin jóváhagyta ukrajnai helytartója, Hruscsov javaslatát Romzsa püspök titkos meggyilkolásáról. Szavcsenko, az ukrajnai államvédelmi miniszter a neki alárendelt kárpátaljai NKVD-vel és a munkácsi milíciával karöltve elhatározta, hogy autóbalesetet imitálva gyilkolják meg az egyházvezetőt.
A püspök 1947. október 26-án vasárnap a munkácsi járási Lókában templomszentelést végzett. Másnap reggel ő és kísérete - ifj. Bacsinszky Dániel ceholnyai esperes, Bereznay András püspöki titkár, valamint Maszlej Mihály és Bugir Mihály kispapok - lovas kocsin Iványi felé vették útjukat, amikor egy 14 kerekes, amerikai gyártmányú Studebaker katonai teherautó teljes sebességgel beléjük rohant. Az ütközés a darabokra tört kocsiból a benne ülőket az árokba dobta. Ekkor a teherautót követő terepjáróból kiugrált milicisták vasrudakkal agyba-főbe verték a sebesülteket, s rövid időn belül végeztek volna áldozataikkal, de a kanyarban megjelent egy postát szállító teherautó. Erre a merénylők elhajtottak. A postaautó megállt és az időközben odaért emberekkel együtt személyzete rögtönzött elsősegélyben részesítette az eszméletlen sebesülteket. Beszállították őket a munkácsi kórházba, ahol a sebészeti osztály főorvosa, dr. Fedinecz Sándor és kollégái minden orvosilag-emberileg lehetségest megtettek a sérültek életéért. Romzsa püspök leginkább a fején sérült meg. Állkapcsán kétszeres törést szenvedett, egyik lábszárán hosszanti nyílt sebek voltak, egész testét zúzódások, horzsolások, kék foltok borították, nagyobbrészt az elszenvedett ütlegelések következtében. Mivel a merénylet nem sikerült, Hruscsov ismét Sztálinhoz fordult segítségért, aki Pavel Szudoplatov NKVD-tábornokot diverziós különítményével Munkácsra küldte. Moszkvából útnak indították még Grigorij Majranovszkij NKVD orvos-ezredest, toxikológus-professzort, aki a moszkvai Ljubjankai börtön mellett 1921-ben "Speciális kabinet" néven létrehozott, szupertitkos NKVD toxikológiai laboratórium vezetője volt. Majranovszkij curáre mérget - Dél-Amerikában található növényekből kinyert, igen erős méreg, indiánok használják nyílméregként - tartalmazó ampullát hozott magával és átadta azt az állambiztonsági szervek helyi ügynökének, a munkácsi kórházba ideiglenesen odairányított Odárka nevű fiatal ápolónőnek. November 1-jén éjszaka dr. Bergman, a kórház igazgató-főorvosa a püspök mellett virrasztó Bazil-rendi nővéreket "éjjeli vizit" címén kiparancsolta a betegszobából, s Odárka beadta a halálos mérget. A halálesetet vizsgáló orvosi jelentés a halál okaként agyvérzést állapított meg...
A püspök halálát követően a görög katolikus egyházat hamarosan megszüntették, a szabad vallásgyakorlásra a híveknek csak a szovjet éra végóráiban és a rendszerváltást követően nyílt lehetőségük. 2001. június 27-én II. János Pál pápa Lembergben 1,5 millió zarándok előtt főpapi miséje keretében boldoggá avatta Romzsa Tódor vértanú püspököt. Ő a Munkácsi Görög Katolikus Egyházmegye és egyúttal Kárpátalja első szentje.
Hrabár Tamás
Fischer Zsolt Forrás: www.karpataljalap.net
Kommentáld!