A szerémségi születésű Demeter (Démétriosz) ókeresztény vértanú, Szaloniki városának híres patrónusa a keleti egyház harcos szentjeinek sorába tartozik. Október 26-án halt meg vértanúként Thesszáliában, mert megtagadta a pogány istenek tiszteletét. 

A bizánci birodalomnak egyik kiemelkedő szakrális központja volt a szaloniki Demeter-bazilika. Ide került Demetrius vértanú holtteste, ám vérereklyéje Szávaszentdömötörben maradt. A Szalonikiban található sírjától hozott dömötörvíz és dömötörolaj kedvelt orthodox szentelmény volt. Búcsúünnepének ottani neve Démétria. A keleti egyház a harcosok és a pásztorok védőszentjének tekintette. Egyik ismert keleti ábrázolása a piros lovon ülő vitéz, aki dárdájával a földön fekvő pogány katonát szúrja át.

Az Érdy-kódex tanúsága szerint a latin egyház is tiszteletben tartotta. „Dicsőséges Szent Dömötör mártír, mint írásban találjok – írja az Érdy-kódex – támada ezen Magyarországból, Szerémségnek tartományából és azon várasban születék, kit annak utána az ő szent nevére nevezének, kinek Száva Szent Demeter neve. Kinek ő szülei nagy jeles nemes nemből valának.”

Hazánkban a XI. században terjedt el tisztelete. A Dukasz Mihály által adományozott Szent Korona bizánci részének egyik zománcképén, György mellett, a katonaruhás Szent Dömötör látható. György és Dömötör alakja a barbárokkal vívott harcokban az ő mennyei közbenjárásukat jelképezi.

A Dömötör szülőhelyén keletkezett Szávaszentdömötör (Sremska Mitrovica) később megsemmisült bazilita kolostora volt a magyarországi Dömötör-kultusz Árpád-kori fő forrása. 1057-ben még állt a szávaszentdömötöri székesegyház. A szegedi Demeter-templom a XII. században épült. 1474-ben Mátyás király is részt vett Dömötör (Demeter) napján Szegeden az ünnepségeken. A Hortobágyon az egykori Hort faluban a XIV. sz. elejéig állt a Demeterről elnevezett templom.

A szent vértanú emléknapja Magyarországon főként a pásztorélet hagyományaiban kapott helyet. Dömötör lett a szegedi s általában a hazai juhászok védőszentje.